Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
MAGYAR EGYHÁZI SZÓNOKOK. 217 pet oly igen utálják, hogy ami rajtok állana benne, a kaién- dáriumból is örömest kitörlenéjék, és azt akarnáják, hogy még csak a neve sem maradna meg a keresztyének között. De tudom, hogy annyira megvakította az ördög őket, hogy sem intés, sem tanítás, sem boszankodás nem fog rajtuk, és annak okáért bókét hagyván nekik, ti hozzátok fordí- tóm az én beszédemet, kiknek fületek vagyon a hallásra és örömest halljátok s veszitek a jé intést. Kiket ennek a dicsőséges szent napnak tiszteletére, ugyanazon igékkel intek, melyekkel a közönséges keresztyén • anyaszentegyház int mindnyájunkat mondván: Örvendezzünk mindnyájan az urban, ínnepnapot szentelvén a szűz Máriának tisztességére kinek mennybe felvételén örvendeznek az angyalok és egye- temben dicsérik az Istennek fiát. Mert amint sz. Ágoston is mondja: méltatlan dolog volna, hogy tisztesség nélkül maradna minálunk az a nap, mely annak emlékezetére ren- deltetik, kinek általa a mi életünknek megszerzője adatott mi nekünk. És nem alkalmatos ennek lenni, hogy midőn a szent Mártíroknak győzedelmekről emlékezetet teszünk, a szűznek ünnepét hátra vetnőjök, aki a mártiroknak feje- delmét szülte e világra«.1 4. Irály. Teledi M. irálya világos, határozott, szabatos népies és magyaros; könnyen alkalmazkodik a beszédtárgy־ hoz s az anyagkezelés minden árnyalatához, a nyugodt oktató modorban épp oly mesteri mint az emelkedett tárgy és hangulat festésben. Minden jellemzésnél fényesebb vilá- gításban fogja bemutatni Telegdi M. irályának szépségeit néhány szemelvény beszédeiből. »Sokkal több jót tőn ő velük, (a bethlehemi kisdedekkel) Herodes megölvén őket, hogysem mintha élni hagyta volna. Megfosztó a kegyetlen ártatlanokat ez világi idő szerint való élettől, és bevivé az kicsiny Krisztusnak mennyei szent atyja az örök életbe. Élőbbé érő gyümölcsösé tévé őket az ő teremtőjük, hogy jövendőre tövissé és bojtorjánná ne változzanak. Elragad- tatának, hogy az gonoszság el ne változtatnája az ő elmé1 Nagy boldogasszony ünnepére. III. 645. 1.
