Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
204 KUDORA JÁNOS. dilinek ki mindenekből, mikoron akarnának vele élni. Ekópen lészen dolga, azt mondja urunk, valaki kincset gyűjt magának, és nem gazdag Istenben.«1 Telegdi M. ismeri a rhetorikai anyagkezelés törvényeit s ezeket, a beszéd céljához képest, nagy változatossággal s ügyességgel alkalmazza. a) A megvilágító elem. Ebben első helyet érdemel a bizonyítás és érvelés. Minthogy Telegdi korában a bizo- nyitás és érvelés legfőbb s legnagyobb tekintélyű forrása a szentírás volt, ezért ő is bizonyításai és érveléseiben erre helyezi a fősúlyt s mivel a szentírás alapos ismerője és szakavatott alkalmazója, ezért bizonyítása e tekintetben már is alaposnak és kimerítőnek mondható. A szentírásból merített bizonyítás mellett még igen kedves volt az analogi útján való érvelés is, szónok ebben is elég találékony s nemes ízlést mutat: >׳Hiszen a testi élet is Istennek ajándéka, mindazáltal azt is eszköz által adja nekünk, tudniillik szüléink által, mert azok hoznak minket e világra. A földnek gyümölcsét is Istentől várjuk, de azért az embereknek munkájuk után. Azonképen a bűnnek bocsá- nata Isten ajándéka, de ezt az ő ajándékát az ő igében és a szentségekben szolgái által osztogatja.«2 A megvilágító elem másik becses alakja az ellenvetés czáfolása; a meg- világítás e nemében Telegdi mintaszerű, mert csakis köz- szájon forgó ellenvetéseket hoz fel, s ezeket higgadtan és finom ízléssel czáfolja meg, nem esik a későbbi kor vitat- kozóinak személyeskedéseibe és durvaságaiba: »Ha pediglen valaki az Krisztusnak mondását hoznája elő, holott azt mondja, hogy ő nála nélkül semmit sem mívelhetünk, és azt, amit szent Pál mond, hogy csak arra sem vagyunk elegek, hogy meggondoljuk az jót, annak én azt felelem, hogy igaz mind az Krisztus mondása és mind az szent Pálé, de úgy igaz, a mint ők mondották, nem úgy, mint a szabad akarat tagadói értik. Sem Krisztus, sem szent Pál 1 Sz. Háromság utáni 1. vasárnap, II. 428. 1 Husvét utáni 1. vasárnap, II. 94 1.
