Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Kudora János: Magyar egyházi szónokok
198 KÜDORA JÁNOS. küszöbére nem léphetnek, mindazáltal alig láttotnak egy hétben egyszer vagy misén, vagy vecsernyén . . . Vájjon, ha tovább kellene ezeknek prédikállani, vagy gyóntatni, vagy keresztelni, mint indulnának ? Én hiszem, inkább akarnák, hogy egynéhány száz lélek elveszne gondviselet- lenségek miatt, hogy sem mint ők egy kevéssé megfárad- nának.«3 Telegdi M. éles megfigyelő tehetségét a korrajzokon kívül azon tapasztalati ténynek kimondásával igazolja, hogy bármennyire egyenetlenkedjenek is egymás között a hit- újítók, rögtön egyetértenek, mihelyt a katholikus egyház elleni támadásról van szó: »Az eretnekeknek titlajdonsága az, hogy egymással egybe nem férnek, de az igazságnak gyülölségében és üldözésében valamennyien vannak, mind- nyáján égyetértenek . . . Tekintsd meg Luternek és Zwin- gliusnak, a Luter tanítványinak és Calvinusnak írásokat. Lásd meg azokat is, az kik ezektől származtanak, oly nagy gyűlölséget, harsolodást, egymás ellen való viaskodást találsz köztök, hogy annál nagyobb nem lehet, azon közben ezen mind megalkusznak, hogy a római egyház ellen, egyetemben tusakodnak.«2 A más vallásokkal való vitatkozásra nézve is tesz elvi jelentőségű, igen becses kijelentést, melyet maga is használ egyházi beszédeiben: »És mentői többet vetélkedik valaki effélékkel, attól gonoszabbak és annál inkább feiger- jednek az igazság ellen, mint a tűz, hogy nem oltatik, hanem öregbedik a sok fának reá rakásánál. Annak okáért nem akarja szent Pál, hogy vetélkeggyünk vélek, hogy egy vagy két intés után őket eltávoztassuk.«3 A meddő vitatkozások helyett a hazája és egyháza sorsán mélyen bánkódó Telegdi M. a történelem nagy tanul- ságait adja hallgatói elé s kívánja, hogy ezeket fontolják és szívleljék meg ellenfelei is. s>Illett volna, hogy ő rajtuk (a zsidók példáján) tanultunk volna és ne vártuk volna 1 Sz. Erzsébet ünnepére, III. 880. 1. 2 Sz. Háromság utáni 18. vasárnap, II. 814—815. 1. 3 Sz. Háromság utáni 18. vasárnap, II. 808. 1.
