Hittudományi Folyóirat 10. (1899)
Nyőgér Antal: Egyházi könyvtilalom
EGYHÁZI KÖNYVTILALOM. 141 evangéliumát és a benfoglalt nemzetségtáblát gonoszul használá.1 Cerinthus és követői az ily módon elrontott, és sz. Máté evangéliumának nevével ékített eretnekkönyvüket különösen az ázsiai provinciákban- terjesztették; e rossz könyveket Ítéli el sz. Ignác és tiltja meg azok olvasását, és teszi ezt azon a jogon, hogy Krisztus egyházának püspöke. Ugyanő a trallai hivökhöz írván, elöttök Simon Mágust, ennek tanítványait, Menandert és Basilidest, mint a legveszedelmesebb gnosticus eretnekeket megbélyegzi, gonosz tanaikat elitéli és eltiltja azokat az iratokat, melyek ama téves tanokat foglalják magukban. Pedig az efféle iratok már ez időben is számosak voltak. Alexandriai Kelemen irataiban említi Basilides fejtegetéseinek 23-ik könyvét,1 2 és Castor Agrippa, aki a 120. óv körül a még életben levő Basilides eretnek-könyveit Írásban, könyvben megtámadta és megcáfolta, ennek az eretneknek 24-ik köny véről emlékezik. Ez eretnekek könyvei tartalmaztak hitet és erkölcsöt sértő, támadó téves tanokat, továbbá bübájosságot és varázs- lást3 tanítottak és e miatt az egyház elöljárói elitélték és megbélyegezve eltiltották. Celsus az epicureusok szektájához tartozó bölcselő, a 126. óv táján könyvet írt »Iditj&qg — *igaz szó« — címmel, melyben az Úr Jézus istensége ellen káromló szavakkal támad, csudát, föltámadást, túlvilágot tagad és gúnyol. Quadratus athéni püspök, az apostolok tanítványa, Hadrián császárnak védőiratot nyújtott be a kereszténye- kért és Celsus gonosz könyvét megtámadta s mint olyat, bátor szavakkal elitélte.4 Egy századdal később Origenes írt nyolc könyvet Celsus ellen és azt mondja, ha Celsus idejében nem is lettek volt olyanok, kik Celsus támadá- sait írással, könyvvel visszaverjék, azért mégis Celsus könyve részesült volna a keresztények részéről abban az elbánásban, amelyben a keresztény ember hite szerint tudja r 1 Epiph. Haer. 30. apud Bar. 41. XIX. a Euseb. Hist. 4. 8 S. Iren. L. 1. adv. Haer. c. 23. 4 Eus. Hist. L. 4. c. 3.
