Hittudományi Folyóirat 10. (1899)

Nyőgér Antal: Egyházi könyvtilalom

130

NYÖG KR ANTAL.

levelet írt, melyben ö, sz. Jánosnak, a szeretet apostolának tanítványa, ily szavakkal óvja az ephesusi híveket az eretnekektől: »némely gonoszok ámítva keresztény névvel szoktak megjelenni, de, saját önmaguknak és azoknak veszedelmére, kik bennök hisznek, művelnek olyanokat, amik utálatosak Isten előtt és éreznek olyképen, amint Isten tanításával ellenkezik; az ilyeneket ti, mint mar- cangoló vadakat, kerüljétek«.1

Sz. Polycarp smyrnai püspök és vértanú (f 169) összetalálkozott a gnosticus eretnekséget hirdető Marcion- nal. Marcion a szent püspök felé közeledett és így szólt hozzá: ismerj meg minket, szeretni foglak; a sz. férfiú röviden felelt: valóban ismerlek tégedet, te sátán első szülöttje,1 2 és sietve menekült tőle, nehogy annak gonoszt hirdető ajkairól tovább még csak egy szót is meghallgasson. Sz. Irenaeus, Polycarp tanítványa, azt írja mesteréről, hogy Smyrnának e szent püspöke, ha valami szót talált hallani az igaz vallás ellen, bedugván mind a két fülét, így szokott fölkiáltani: Uram s én Istenem! miféle időkre halasztád életemet, hogy ilyeneket kell tűrnöm ? Ha káromkodást hallott, azonnal szaladni kezdett ama helyről.3

Vercellii sz. Ozséb püspök száműzetésében készebb éhen halni, mintsem csak a kenyeret is elfogadja a hozzá közelítő ariánus eretnekektől, annál inkább iszonyodott a velők való társalgástól.4

Sz. Cyprián karthágói püspök az anyaszentegyházból kiközösítettéktől nagyon óvja híveit és levelében így ír hozzájok: »csalfa beszédjükre ne figyeljetek, nehogy vilá- gosság helyett sötétséget, orvosság gyanánt mérget, egész- ség gyanánt a halált vegyétek. Az ilyenféle emberek ragályos társaságát messzire kerüljétek, ezeknek ugyanis

1 S. Ign. ep. ad Eph. apud Baron, ad an. 109. XXII.

2 Euseb. L. 4. c. 13. apud. Baron, ad an. 167. VIII.

3 S. íren. ep. ad Florinum apud. Euseb. L. 5. c. 9. Baron, a. 169. n. XIX.

4 Baron, an. 356. n. XCVI.