Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
84 DK. HORVÁTH ISTVÁN'. egyházíró, pl. de Marea vagy Beveregius állítja, hanem a gyakorlatból fejlett s utóbb törvényesített szokáson alapul. A metropoliták apostoli eredetét vitatok azt hozzák ugyanis fel feltevésük igazolására, hogy az apostolok az általuk alapított egyes egyházközségeket az illető tartományok nevéről nevezték el, amelyekben azokat létesítették. De ez a tény legkevésbbé sem szolgálhat bizonyítékául annak, mintha az apostolok a provincia székhelyén oly kormány- zókat állítottak volna, akik rendeltetésszerűen az . egész tartomány egyházi ügyeinek gondját viselték. Van ugyan hiteles történeti értesülésünk arról, hogy az apostolok, ha valamely egyházat megalapítottak, mielőtt elhagyták, egy- egy megbízottjukra (egyszerű áldozárrá avagy épen püs- pökre) bízták azt. Ámde az iránt semmi biztos adatunk sincsen, hogy ezen általuk kirendelt férfiakat valami külön- leges — metropolitai — joggal és hatáskörrel ruházták volna fel! Megengedjük, hogy a metropolitai intézmény kifejlő- dóséhez, megállapodásához — bár célzatosság nélkül -— hozzájárulhatott az apostoloknak amaz eljárása, hogy az evangélium hirdetését és általában hittérítői működésüket rendszerint a római uralom alatt lévő főbb városokban, többnyire egyes tartományok székhelyein kezdették meg, mely módszert hasonló buzgalommal követték az apostolok kirendeltjei és hivatali utódjai is. így történt aztán, hogy a világi tartományi kormányzat gócpontjai egyúttal az egyházi kormányzat központjaivá váltak. Mivel pedig az illető városok, mint a világi tartomány, kormányzat tele- pei, s mint a provinciális forgalom, kereskedelem s társa- dalmi élet gyúpontjai egyéb alárendelt városokkal szemben nagyobb tekintélynek örvendettek, csak nagyonis termé- szetes az a tünemény, hogy ecjyházi hatáskörében az ily helyeken székelő egyháznagy, püspök vagy áldozár — szin- tén fokozottabb tekintélynek, befolyásnak örvendett, mint valamely félreeső kis helység püspöke. Innen magyarázható az, hogy fontosabb vagy vitás ügyekben a provinciában szerteszét lakó püspökök a központban székelő püspökök- hoz fordultak tanácsért, felvilágosításért, útbaigazításért.
