Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
A páros viadal és a középkori fölfogás a becsületről
HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 785 A lateráni zsinat ennek következtében 1215-ben és a trieri 1227-ben eltiltotta a papokat attól, hogy az ordáliák eszközeit, például az izzó vasat megáldják és IX. Gergely pápa a Decretaliák közzététele által 1231-ben végképen megdöntötte azt a babonát (superstitiosa adinventio), melyet ordáliák, istenitéletek neve alatt ismerünk, mert az egyház megtagadta hozzájárulását ama balhiedelem fentartásához. mintha az ordáliákban maga Isten Ítélne, és így elvonta azoknak alapföltételét.1 így történt, hogy a régi germán s frank pogány föl- fogás lassanként kiveszett és a szász perjognak erre vonat- kozó intézkedései elavultak, sőt az új törvénygyűjtemények tiltották az ordáliákat, mint a freisingi a XIV. százévben és már előtte a hamburgi városi statutum 1255-ben. esztelen szokásnak (irrationabilis consvetudo) mondván a páros viadalt. A jelenkorban a büntetőtörvények tiltják ugyan a ]»áros viadalt, de maguk a törvény hivatott és fölesküdt őrei is megszegik annak rendelkezéseit, sőt a bíróságoknál oly laza megítélés alá esik a párbaj vétsége, hogy ez által még inkább ösztönt nyer maga ez az »esztelen szokás«, mert úgy tünteti föl, mint amely elől nem lehetne kitérni. Ez pedig a törvények s bíróságok hibája, mint volt a középkorban az istenitéletek szokása, míg azt az egyház üdvös befolyása kiküszöbölte. 1 Erre vonatkozólag bővebb adatokat nyújt: Charles De Smedt »Les origines du duel judiciaire« Études Eóligieuses. 1893. III. f. és ugyanattól »Le duel judiciaire et l’Église (Études Religieuses. 1895. I. 1.); továbbá Hefele-Knöpfler »Conciliengeschichte« ; Clausen F. »Papst Honorius III.« Bonn, 1895. ׳ c. Hittudományi Folyóirat. 1898. 50
