Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dyonisios Areopagita iratainak hitelessége
Az azonban bizonyos, hogy a vallásos értekezleten Konstantinápolyban 538-ban a severianusok az orthodox katholikusokkal szemben a Dyonisiosról nevezett iratokkal hozakodtak elő, de Hypathios efeznsi kath. püspök ezeket mint ismeretleneket és hamisakat visszautasította. Resainai Sergios (f 536) szirus fordításban közli ezeket az iratokat úgy amint most ismerjük azokat. Ebből Stiglmayr arra következtet, hogy ezek az iratok kezdettől fogva Dyonisios Areopagita nevét viselték és hogy az úgynevezett elvesz- tett Dyonisios-féle iratok csak olybbá veendők, mint valami fictio, annál is inkább, mivel sehol sem lehet idézeteket azokból kimutatni, a szerző adatai pedig homályt s ellent- mondást tartalmaznak irodalmi működéséről. Ezt Koch H.. föntidézett értekezésében szintén szóvá teszem. Kezdetben a Dyonisiosról nevezett iratokat inkább ■csak a monofisiták, nestorianusok és monotheleták idézték, semmint orthodox katholikusok. Hitelességöket északnyu- goti Afrikába és általában latin közönség elé karthagói Liberatus diakon terjesztette el 560 körül a »breviarium causae Nestorianorum et Eutychianorum« utján, különösen pedig nagy Gergely által. Határozott elismerésben része- sültek ez iratok a laterani zsinat által 649-ben. Ez időben különösen sz. Maximus hitvalló (f 662.) védte azokat és szembe szállt azzal a váddal, hogy azok a monifisitizmust terjesztenék. Ami pedig a szerzőt illeti, Stiglmayr azt hiszi, hogy az illető a »henotikusok« köréből került ki. Egész sora a szerzőknek pedig, kik ez iratokat fölhasználták, valamint néhány liturgikus vonatkozás arra enged következtetni, hogy hazájukat Szíriában kell keresni. Tagadhatatlan, hogy a szóban lévő kérdés eképen közelebb jutott a végleges megoldáshoz és a tudósok egy- mást kiegészítő kutatásai bizonyára még több világosságot fognak arra deríteni. C. 78 ל HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK.
