Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dyonisios Areopagita iratainak hitelessége
Dyonisios, hogy patmosi fogságából kiszabadulva (tijs év líái/uú Ázsiába vissza fog térni. [Epist. X. — Migne i. h. 1117. s. köv. lap.] 4. Figyelembe veendő a viszony, melyben Dyonisios Pállal akar lenni, akit dicsőit mint ftaxáQiog iyiüv év &eov vo/to&éjreg, mint deiótatog legod-evéjg, mint d’slotatog, &eíog JlavAog, 6 &e10g ánóoio/log. mint IlavÄog ö péyag. — Az Isten nevéről szóló iratában (Migne i. h. De. div. nőm. 681. lap.) pedig ezt mondja: tytag tóiig ftetá Havkov röv S-eTov éx twv éxeívov (’IeQo&éov) Aóyfop ota^vai&éeiag, vagyis őt először Pál oktatta, azután Hierotheos; ezt megerősíti ugyanezen irat más helye, és pedig »De. div. nőm.« 2. 11. (L. Migne i. h. 649. lap.) 5. Azok a nevek, melyek Dyonisios irataiban elő- fordulnak, általában az apostolok korából ismeretesek: igy Timotheos, Cajus, Sosi pater, Polyl-arpos, Titus, Simon, (ennek őrültségétől óva inti Timotheost, mert bölcsnek tartja magát, de tagadja a föltámadást és a halhatatlanságot, 1. Migne i. h. De. div. nőm. 6. 2. 857 lap.), továbbá Elymas a magus (Migne i. h. 903. lap.). Ha ezt a körülményt tekintetbe vesszük, nem igen csodálkozhatunk azon, hogy a VII. századtól kezdve az egész középkoron át Dyonisiost, az apostolok tanítványát tartották ez iratok szerzőjének. II. E felfogással szemben azonban számos oly mozza- nat merül föl, mely arra enged következtetni, hogy ez iratok az apostolok koránál sokkal későbben keletkeztek. Az idézet sz. Ignác római leveléből, mely De. div. nőm. 4. 12. Migne i. h. 771. lap) olvasható, még összeegyeztethető az apostolok korával. De a szerző elárulja, hogy nagyon pontosan ismeri az uj plátói rendszert, továbbá említi a macedonianusok eretnekségét, hivatkozik a régi hagyó- mányra, visszapillantást vet hittudományi irók hosszú sorára, idézi Clemens bölcselőt (az alexandriait: De. div. nőm. 5. 9. — Migne i. h. 847. lap.) és közvetetlenül Origenest is (u. 0.). A szerzetes rendeket régóta fennálló és teljesen kifejlett intézménynek ismeri, úgyszintén az egyházi ritu- sokat és szertartásokat (sz. misét, keresztséget, bérmálást, 49* HITTUDOMÁNYI MOZGALMAK, VEGYESEK. 771
