Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
AZ ERKÖLCSI RENDSZEREK. 739 tan minden híjával volna a metafizikai s fizikai bizonyos- ságú igazságoknak, s mintha a tudomány maga és a tudó- mány általános tárgyának jellege és természete hozná csak magával s állapítaná meg, mily fokú bizonyossággal, a bizonyosság mely fajával kell neki megelégedni. Mert amily bizonyos, hogy az erkölcstan számtalan igazsággal rendel- kezik, melyek a metafizikai vagy fizikai bizonyosság jegyé- vei vannak ellátva, azonképen áll az is, hogy az erkölcs- tanon kívül más, különösen gyakorlati tudományok is, kutatásaikban az erkölcsi bizonyosságnál többre nem vihetik. Hanem úgy kell érteni a dolgot, hogy a tudománynak külön- leges, specialis tárgya az, mely jellegével, természetével meg- mondja, mennyiben esik az azon dolgok körébe, melyekre nézve a metafizikai, fizikai vagy erkölcsi bizonyosság elérése lehetséges. Szt. Tamás így ír a dologról: »Dicendum, quod secundum philosophum in 1. Ethic, certitudo non est simi- liter quaerenda in omnibus, sed in unaquaque materia secun- dum proprium modum. Quia vero materia prudentiae sunt singularia contingentia, circa quae sunt operationes humanae, non ■potest certitudo prudentiae tanta esse, quod omnino solli- citudo tollatur.«1 S nagyon természetes. Minden tudománynak neki megfelelő tárgya van, amely tárgy természete szerint alakul aztán az igazság megnyilatkozási módja is, illetve ereje. És az erkölcstannak olyan a tárgya, hol hiába keres- nénk abszolút, feltétlen bizonyosságot. S miért? Mert az erkölcstan a szabadakarattal felruházott ember cselekede- teivel foglalkozik, annak viszonyát az ,erkölcsi rendhez bírálja el, aki ethikai szabadságának alapján cselekedeteivel mintegy az erkölcsi rend teljességéhez tartozik. Az ember, mint sza- bad lény, szabadakaratából folyó cselekedeteivel tesz eleget az erkölcsi rend követeléseinek. Már pedig hol szabadakarati tényekről van szó, ne feledjük el, mi az akarat tárgya ? Minden bizonynyal a jó. Csakhogy az emberi akarathoz árnyékképen azon tökéletlenség is tapad, hogy nem mindig a valóságos, hanem a látszólagos jó vonzza és indítja, amely 1 II. II. qu. 47. a. 9. 47*
