Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete

714

DR. HORVÁTH ISTVÁN.

két az apostoli szék elé terjesztik, és Péternek soha meg nem fogyatkozó hite követeli, hogy e szokás örök jogához képest mindvégig megtartassák. 13. E szavak helyébe: »a sz. zsinat helyeslésével« ezeket kellene beigtatni: »a vati- káni zsinat atyáinak legszabadabb döntése mellett«, hogy ezzel is ki legyen tüntetve, miszerint a püspököknek kiváló részük van a római pápa e legkiválóbb, s a gonosz lélek által teljes erővel megtámadott előjogának megvédésében. 14. A zsinati atyák egyike azt javasolta, hogy a határoz- Hiányhoz csatoltassanak e szavak: »Az apostoli szók ürese- dósé esetén azonban az Egyház csalatkozhatlansága leg- kevésbbé sem szünetel, hanem megmarad a püspökök egye- temes testületében, mely a római egyházzal összeköttetésben van«. 15. Egy másik zsinati atya a római pápa és a püspö- kök tévmentességét ekként vélte kapcsolatba hozhatni: A püspökök isteni jogon sarkalló joghatóságának első és alapvető kiváltsága, a hitigazság hirdetésében és meghatá- rozásában való tóvmentesség kegyelme, amelyet istentől rendi hatalmukból és törvényes küldetésükből folyólag egyenként nyernek püspöki székük méltóságához mérten; a római püspök teljesen és egészben nyeri azt. a többi püspökök ellenben csak sz. Péter tanítása iránt való alá- rendeltségben gyakorolhatják azt. Ehhez képest az egyházi szervezetben a tévmentes tanítói hivatalnak hármas adó- mányát kell megkülönböztetni: az első egyenlő részekben az egyes apostoloknak adományoztatott; a második egyedül Péternek, hogy rajta, mint Krisztus helytartóján és az igaz, meg nem fogyatkozó és hamisítatlan hitnek isteni szikláján épüljön Krisztus egyháza; a harmadik végül az összes püspököknek adományoztatott, mint kik az egyház- rend legmagasabb fokát képviselik; de csak két feltétel alatt: 1-ször, hogy a római pápától nyerjék küldetésüket és püspöki széküket; 2-szor, hogy ők soha el ne zárkózzanak Péter szavától és tanításától, akinek kötelme megerősíteni atyaíiait. Végre figyelemreméltó tizenhat dömés atyának a nyolcvannyolcas számú observatióban közölt véleménye, kik azt indítványozzák, aquinói sz. Tamás példájára hagyassa-