Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
I)K. HORVÁTH ISTVÁIí. illetékes helyen. Ennek a célnak szolgált az az előterjesztés, melyet különböző nemzetek köréből való negyvenhárom főpap, mint a zsinat tagjai, 1870. évi január hó 3-ik nap- ján egy emelt hangú levél kíséretében a zsinathoz intéztek. Ezen nevezetes okmány így kezdődik :1 »A vatikáni eg3m- temes szent zsinatnak. Az alulirt atyák alázatosan és szór- gosan esdik a vatikáni egyetemes szent zsinatot, hogy világos és minden kételyt kizáró szavakkal szentesítse, hogy a római pápa tekintélye legfőbb, és׳ ezért minden tévedéstől mentes, midőn a hit és erkölcs dolgában azt szabja elő és rendeli, amit az összes keresztényeknek hin- niök és megtartaniok kell, vagy hogy mit kell elvetni és kárhoztatni.« Ezután kifejtetnek az okok. melyek ezen elő- terjesztés szükséges és célszerű voltát támogatják, és pedig: 1. Péter és utódainak a legfőbb tanítói hivatalban való elsőbbségét (primátusát) nyíltan tanítja a szentirás. 2. Az egyháznak állandó és egyetemes hagyományából kiviláglik, hogy a római pápának a hit- és erkölcsbeli tant illető hatá- rozatai megmásíthatlanok. 3. Az a visszás elmélet, mely szerint az apostoli szók határozatai irányában csak enge- dókeny hallgatással kell viseltetni, belső, értelmi hozzá- járulás nélkül, avagy csak ideiglenesen, — felforgatja az apostoli szék tekintélyét. 4. Az apostoli szentszék legfőbb tanítói hatóságát a püspökök, mint a katbolikus hitigazság őrei és bírálói, a legújabban kibocsátott zsinati határozmá- nyokban is elismerték. (A kölni, kalocsai, baltimori, west- münsteri megyei zsinatok és ötszáz püspöknek Rómában 1867-ben tett nyilatkozata.) 5. Jelenleg igen sok könyvben 704 1 Lásd Roskoványi, »Rom. Pontifex«, VII. kötet, 276. oldal. »Sacro Concilio Oecumenico Vaticano. A sacra oecumenica Synodo Vaticana infrascripti Patres humillime instanterque flagitant, ut apertis, omnemque dubitandi locum excludentibus verbis sancire velit, supremam ideoque ab errore immunem esse Romani Pontificis auctoritatem, quum in rebus fidei et morum ea statuit ac praecipit, quae ab omnibus Christifidelibus credenda et tenenda, quaeve rei- cienda et damnanda sint. Rationes, obquas haec propositio oppor- tuna et necessaria censetur etc.«
