Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
702 1)R. HORVÁTH ISTVÁN. az észrevételező százharminc s néhány atya nagyobb része a római pápa »rendes és közvetlen joghatóságáról« szóló javaslatot nem találta egészen megfelelőnek, és pedig kiilö- nősen azért, mert e formában a püspöki joghatóság és hatáskör sérelmét és korlátozását vélték felfedezhetni, mely- bői hatásköri súrlódások is támadhatnának; másfelől az észrevételek szerzőinek egy tekintélyes nagy része egy- szerűen helyesli a javaslati szöveget, vagy pusztán irály- beli módosítást ajánl, avagy némelyik a primátus iránti engedelmességet (officium obedientiae) még kiterjesztetni kívánja a fegyelmi ügyekben való eljárásra is; vagy azt követeli, hogy a Grallicanismus révén elterjedt az az elmélet, mely a közzsinatnak a pápával szemben való felsőbbségét vitatja, a leghatározottabban elvettessók; továbbá felvétetni kívánták némelyek azt is, hogy egyedül a római pápát illeti meg sajátos és isteni jognál fogva a hatalom, püspö- köket kirendelni és megerősíteni; némelyek világosan kár- lioztatni kivánják mindazokat, kik a pápa fönhatóságát (maioritas) tagadják, avagy akik a pápát a püspököktől, mint a főt a testtől, Pétert az egyháztól elválasztani és széttagolni törekszenek; hogy annak az ellenvetésnek, mintha a kötő és feloldó hatalom valamennyi apostolnak Péterrel egyenlő arányban adományoztatott volna, eleje vétessék; s az egész XI. fejezet Péternek a többi apostolok fölötti fensőbbségével kezdődjék. Es igen jellemző a zsinati atyák gondolkodásának és felfogásának megvilágítására, — szemben némely irányza- tos állításokkal — hogy, noha a javaslati szöveg nem is tesz említést a pápai csalatkozhatlanságról. a zsinati atyák a 3. kánonhoz fűzött észrevételeikben maguk pendítik meg. hogy ezt is bele kell vonni a szövegbe, s ezzel a fejezet hiányosságát helyrehozni; mert a pápai főnökség isteni intézményének értelme és jelentősége magával hozza, hogy a római pápa a tévedés veszélye nélkül tanítsa és hirdesse a katholikus igazságot, és az ezzel ellenkező tévelyeket kárhoztassa. így például a 67. nzámé óbservatióban egy zsinati atya a XIV—XYI. kánonokhoz még a következő
