Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
66 DU. HORVÁTH ISTVÁN. iurisdictió fajainak kérdése s itt első sorban az a különbség, mely iurisdictió pro foro interno et externo között létezik: e két vidék szerint kettős a joghatóság érvényesülésének, gya- korlásának színhelye és tere is. Az első a lelkiismeret (forum conscientiae) birodalmában talál érvényesülést (pl. a poeni- tentiaria magna joghatósága, a gyónás stb.), a másik ellenben külső viszonyokra vonatkozik, a külvilágra is kiható vonat- kozással bír, a hívek egymás közti vagy az egyház iránti viszonyait szabályozza, s így míg az előbbi szorosan hitbeli (theologiai), addig az utóbbi egyházjogi természettel és jelentőséggel bír. A iurisdictió ezen felül még .felosztatik azon jogcím, szerint is, melynél fogva az egyház közegeit■ megilleti. A joghatóságnak ily felosztási alapon létező számos faja közt itt főleg kettő az, mely nagy jelentőséggel és gyakori szereppel bir: a rendes (iurisdictió ordinaria) és nem rendes vagy rendkívüli (i. extraordinaria), valamint másfelől a sajátos (i. propria) és a nem sajátos (i. impropria) joghatóság között fennálló különbség. Sajátos joghatósággal (i. propria) bírnak mindazon egyházi személyek, kiknél e hatalom saját jogon gyakoroltatik (suo, non alieno iure), vagyis az illető személyéhez tapadólag, azzal elválhatatlanúl összeforrva, mint személyhez kötött jelentkezik. Nem sajátos (i. impropria) pedig a joghatóság minden más esetben, tehát akkor, midőn a vele járó hatalom nem a személyhez tapad, hanem attól különváltan, a személytől független jogcímen gyakoroltatik, pl. az élvezett javadalom, avagy mástól nyert felhatalmazás, tehát jogkörátruházás alapján. A sajátos joghatóság (propria iurisdictió) ismét kettős alakban mutatkozik. E két alfaja: a rendes és a rendkívüli (i. ordinaria et extraordinaria) joghatóság. Rendesnek nevez- tetik akkor, midőn a hivatal és kötelem révén (vi magis- tratus et offiicii), mint azok szükségszerű, nélkülözhetlen alkateleme és folyománya lép fel; rendkívülinek ellenben tekintendő a joghatóság oly esetekben, ha nem a hivatal Bezeichnung der der Kirche gegebenen grossen Vollmacht des König- thums im allgemeinen, sovie der einzelnen Zweige derselben dienen.«:
