Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Török Kálmán: A jogász érsek

A JOGÁSZ ÉRSEK.

633

jiink vissza, ki immár huszonötéves érseksége alatt azon az úton halad tovább, melyen annyi magyar pap elévül- hetetlen érdemeket szerzett az egyház és a haza körül.

Az eszmék fölvett fonala vele nem szakad meg, akár úgy tekintjük öt. mint a jogi oktatás ápolásában buzgó főpapot, akár mint a jogtudománynak avatott művelőjét. Előbbi tevékenysége mellett tanúskodik az a bátor, erélyes sikraszállás, amelynek célja volt: az egri érseki jogakadómia létjogát megvédeni a magyar közoktatási miniszterrel szem- ben. A Treforthoz írt »híres levél« döntött a jogakadémia létkérdésében; Samassa megalkuvást nem ismerő acélos meg- győződése diadalt aratott: a katholikus főiskola továbbra is megmaradt a jogtudomány szentolt csarnokául. Valamint a férfiúi erő mértéke és próbája nem a köznapi élet, hanem életünk viharai, melyek ha ritkán tornyosulnak is fölöttünk, de annál erősebb próbái erőnknek: úgy a nemesebb célok és eszmények szolgálatában való buzgólkodásnak is legbiz- tosabb fokmérője az akadályok legyőzésében végsőig feszi- tett kitartás. Samassa szívós ellenállása mindenkor fényes tanvLsága lesz nemcsak a jogtudományok terjesztésén mun- káló buzgalmának, hanem a katholikus érdekek mellett oly sokszor tapasztalt törhetetlen kitartásának is.

Míg ily módon biztosította az egri jogakadómia lót- jogát s azt nem szűnő áldozatkészséggel fentartja: az alatt ő maga is szóval, tettel és írásban hirdeti a jogtudomány igazságait, úgy a törvényhozás termében, mint főpásztori székén. Azok a babérlevelek tehát, melyekre érsekségének öt lusztrumos fordulóján a gyöngéd szeretet és ragaszkodás örömkönyek között írja az utókor számára a sokoldalú működés jelző szavait, — épen oly méltón hirdetik a jogász érsek címét is, mint amily ünnepélyes formában avatta őt a budapesti egyetem tanácsa a kánonjog tiszteletbeli doktorává.

Boldog, ki már a pálya megfutása alatt, — mielőtt minden erőit áldozatul vitte volna a hivatás oltárára — ki- vívja úgy a tudomány őreinek, mint kortársainak elisme- rését. Ennél szebb jutalmat nem nyerhet itt halandó, mert