Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A PÁPAI IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 51 nap, s ahová viszont a föld hátán élő hi vők tekintete s szeretete egyként összpontosul s amely középpontba futnak össze az egységes egyháznak összes hit, erkölcsi és fegye- lembe vágó kérdései és teendői! . . . Nélküle pedig széttagolt, szakadozott apró nemzeti, autokephal egyházacskák conglomeratumává fajulna az egyetemes világegyház, melyben a központra törő egysége- sítő törekvések helyét, a cultus fegyelem, hit és erkölcs harmonikus világrendszerét a széthúzó különcködések, sza- kádások váltanák fel s a particularismus ezernyi, vészt- hozó veszedelmei kezdenének csakhamar lábra kapni, S elveszítené az egyház azt a jelleget, célt és rendeltetést, melyeket isteni alapítója neki szabott: megszűnnék Krisztus igaz egyháza lenni1 s olyanná válnék, minő a protestan- tizmus vagy a keleti szakadár egyházak, melyek annyira megsínylik az egységes köztekintélynek hiányát. A szentiratok idézett helyének értelmére vonatkozó- lag teljes, zavartalan egyetértés uralkodik az egyháztanítók és szentatyák között. Lássunk ezekből néhány szemelvényt, így pl. sz. Cyprián »De unitate ecclesiae« című művében írja: »Mondja az Úr Péternek: »Es én mondom neked, mert te Péter vagy . . .« Egyedül ő fölé (t. i. Péter fölé) építé tehát egyházát. A többiek (t. i. az apostolok) is valamennyien az voltak, ami Péter, de a primátust Péternek adományozta, hogy feltüntesse egyházának és az apostoli szentszéknek egységét.« Sz. Ambrus, milánói püspök pedig »In psalmis« ekként nyilatkozik: »Péter volt az, kinek monda az Ur, Tu es Petrus et super hanc . . . Ahol tehát Péter, ott. az egyház. Ha abban áll Péternek az előjoga, hogy az igaz 1 Ld. Simor, »Epistolarum pastoralium et instructionum selecta- rum ■a I. 1882. 114. o.: »Et profecto Christus, testibus SS. Litteris Primatum non ita instituit, ut illum paratae iam ecclesiae quasi appenderet, set ita instituit, ut is, cui primatum contulit, fieret in ecclesia hoc, quod est in aedificio fundamentum, id est maxime, essen- tialis pars. Non ergo est primatus ecclesiae superadditus, quasi aliquod ornamentum, ... sed potius sine illo cessaret esse vera ecclesia Christi.* 4*
