Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Fejér Gerő: A bűnök megkülönböztetése faj és szám szerint
A BŰNÖK :MEfiKÜLÖNBÖZTETKSK. '4R5 Egyébiránt a büntetés különfólesóge természeténél fogva, sem lehet szabályozója a faji különbözetnek; mert a-szabály a szabályozottnak mindig előtte jár s nem a bűn szabja magát a büntetéshez, hanem a büntetés a bűnhöz. Mielőtt valaki ■gondolna a büntetésre, cselekményének már megvan a maga faji rosszasága. Második vélemény. Némelyek a józan észtől való élté- rést veszik a faji különbözet forrásául.1 így okoskodnak: azon bűnök különböznek fajilag, melyeknek a józan észtől való eltérése más, és más természetű. Feleletünk ezen véle- menyre a következő: a hol egyik bűnnek az eszes természet- tői való eltérése jelentékenyen különbözik a másikétól, ott a két bűn rosszasága is ethikailag különböző fajú. A külön ethikai fajok pedig theológiailag is külön fajokat képeznek. :Mert a józan ész nem egyéb, mint kinyomata az isteni észnek, az ész törvénye pedig az örök törvénynek. Azonban ez a szabály nem megfelelő teljesen. Nem alkalmazható ugyanis azon vétkekre, melyeknek rosszasága egyedül onnan származik, hogy tiltva, vannak s jóllehet önmagukban nem ellenkeznek az eszes természettel, fajilag mégis különbözők. Pl. szolgai munka végzése ünnepnapon, vagy húsevés-pón- teken. Harmadik vélemény. Bonaéspei (f 1677) »Commentarii n Theologiam Scholasticam« c. munkájában azt mondja, hogy a bűnök faji különbözetét teljesen csak is a tudósók közös fölfogása és megállapodása oldhatja meg. Megjegyzé- sünk ezen véleményre az, hogy a tudósok maguk is eltérnek egymástól, mikor ezen vagy azon vétkes cselekményhez ta> padt rosszaság faji jellegének megállapításáról van szó. Ezen vélemény különben egyszerű megkerülése a kérdésnek. Nem azt kutatjuk, mit vélnek a tudósok, hanem alapot és forrást akkora, hogy a bűnt halálossá teszi, akkor a gyónás rendjében a bűn egyedi lényegének legfontosabb jegyévé válik. Az egyediség jegyei közül egyedül ezt kell a trienti zsinat szerint megvallani. A halálos és bocsánatos bűnök faji egyformaságáról szépen értekezik sz. Tamás Summa 1., 2. Quaestio LXXII. Art. V. י La Croix: Theol. -Mór. Lib. V. Art. a. Hum. 121. ...
