Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Fejér Gerő: A bűnök megkülönböztetése faj és szám szerint
x•pecificativumót keresünk.1 Erkölcsi lényiségót a tény ugyanis nem önmagából meríti, hanem az erkölcsi rendből Megjegyzendő továbbá az is. hogy az emberi tény (actus) nemcsak bizonyos tárgy körül forog különféle körül- menyek kíséretében, hanem azonkívül célirányos is. S vala- mint a puszta fizikai tény önmagában, eltekintve a szabad- akarattól, faji jellegét kölcsönzi első sorban a tárgytól, mellékesen pedig a körülményektől is. úgy az emberi tény mint ilyen, fizikai lényiségére nézve, faji jellegét veszi nemcsak a tárgytól és körülményektől, hanem főleg a céltól.1 2 Pl. a megszólás ténye közvetett intéssé válik, ha a hibát azért födöm fel másról, hogy észre térjen az illető. A tény erkölcsi lényiségére nézve szintén a tárgytól, céltól és körülményektől kölcsönzi faji jellegét, csak hogy azokat nem önmagukban kell tekintenünk, hanem az erköl- esi rendhez való viszonyukban. Ha. egy emberi tény tárgyára, céljára és körülményeire nézve megegyezik az erkölcsi rend- del. akkor felöl ti az erkölcsiség egyik általános faját — a jóságot (bonitas). Ha pedig egyik vagy másikra nézve külön- hözik attól, akkor magára ölti az erkölcsiség másik általános fajának jellegét a rosszaságot (malitia). így jön létre a két általános erkölcsi faj: a jóság (bonitas) és rosszaság malitia). 1 A dolgok belső speciiikativuniát. alkotják azon jegyek, me, lyekből megalakul lónyisége önmagában. Külső speoifikativumát pedig azon jegyek, melyek egy más tárgyhoz való viszonyából származnak. Ami tehát a bűnnek megadja az erkölcsi jelleget, az a bűnnek mint emberi ténynek nem belső, hanem külső specifikativuma. 2 »In actu voluntario invenitur duplex actus, scilicet actus interior voluntatis et actus exterior. Uterque horum actuum habet suum objectum. Finis autem proprie est objectum interioris actus voluntarii; id autem, circa quod est actio exterior, est objectum ejus. Sicut igitur actus exterior accipit speciem ab objecto, circa quod est, ita actus interior voluntatis accipit speciem a fine, sicut a proprio objecto. Id autem, quod est ex parte voluntatis, se habet ut formale ad id, quod est ex parte exterioris actus. Ideo actus humani species formaliter consideratur secundum finem ; materialiter autem secundum' objectum exterioris actus.« St. Thomas: Summa, I., 2. q uostio X VII f. art. VI.
