Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Fejér Gerő: A bűnök megkülönböztetése faj és szám szerint
480 FEJÉR GERÖ. Ha jó célból történik egyiknél, rosszból a másiknál, akkor már erkölcsileg különböző fajú. Továbbá ugyanegy emberi tény fizikailag csak egyfajú, de erkölcsileg különböző fajú lehet. PL elkezd rossz szándék- kai sétálni, de útközben mégváltoztatja szándékát. E ténynek fizikai lényege egy, de erkölcsi lényege kettő. Az egyszerű emberölésnél és apagyilkosságnál is a két tény fizikai lé- nyege egy, erkölcsi lényege különböző. A bűnnek fizikai, lényegét alkotja maga a tény (actus) minden vonatkozás nélkül Istenre. Erkölcsi lényegét pedig a ténynek az Isten által megszabott erkölcsi rendhez való viszonya. Vegyünk föl egy bűnös cselekményt, pl. a megszólást (de- tractio). Kutassuk ennek fizikai és erkölcsi lényegét. Minden lényeg anyagból (materia) és alakból (forma) áll. Fizikai lénye- gének anyagát alkotja maga a beszéd, mint külső szervi műkő- dés. Ez így magában határozatlan valami. Hozzá kell tehát járulnia egy meghatározónak, az alaknak, hogy felölthesse meghatározott faji jellegét. A fizikai rendben pedig minden tény alakját nyeri a tárgytól, amely körül forog.' A meg- szólás cselekményének tárgya pedig a hiba, mit׳ másról el- beszélünk. Változzék meg a tárgy, megváltozik a ténynek faji jellege is. Hibái helyett mondjuk el erényeit, már a róla való. nyilatkozat többé nem megszólás, hanem dicséret. Hogyan lesz már most a megszólás tényéből erkölcsi tény ? Először is egy magasabb álláspontra, a szabadakarat alapjára kell helyezkednie. Magának a fizikai ténynek mind anyagára, mind alakjára nézve a szabadakaratból kell folynia. Ez képezi a beszámíthatóságnak, vagy is az erkölcsiségnek »conditio sine qua non«-ját, de nem a lényegét. Az erkölcsi- séget más egyéb képezi; képezi a ténynek, a szabadakarat- ból származott ténynek az erkölcsi rendhez való viszonya 1 2 1 Sicut res naturalis habet speciem ex sua fonna itu actio liabet speciem ex objecto, sicut motus a termino. S. Thomas : Summa Theol. 1—2. Quaestio XVIII. articulus II. 2 Moralitás non consistit in sola libertate. Etenim moralitás actus liabet rationem meriti vel demeriti. Atqui actus non jam dignus est laude aut vituperio, quia a libera voluntate proficiscitur, sed ideo
