Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Fejér Gerő: A bűnök megkülönböztetése faj és szám szerint

A lifTNŐK MEOKÜI.ÖNBhZTETÉSE.

475

A trienti zsinat a hitújítókkal szemben ugyanis a következőket׳ mondotta ki: »Ha valaki azt állítja, hogy a töredelem szentségében nem szükséges isteni parancsnál fogva megváltani minden egyes halálos bűnt, melyre az ember kellő és szorgalmas utánjárással visszaemlékezik és a körülményeket, melyek a bűn faját megváltoztatják. —• átok legyen rajta.« 1

Ez a zsinati határozat a gyónás teljességére vonat- kozik.2 A gyónónak tehát kötelessége, isteni parancsnál fogva, megvallani külön-külön mindazon halálos bűnöket, amelyek faj és szám szerint egymástól különböznek. Ebben, a bűnök faj és szám szerint való megkülönböztetésében, egy közönséges hivő alig lehet tájékozott; gyónásának érvé- nyessége végett tehát a gyóntató atya támogatására szorul. Megtörténik ugyanis, hogy egy vétkes cselekedethez fajilag különböző bűnök láncolódnak, másfelől pedig több vétkes cselekedetből számilag csak egy bűn származik.

A gyóntatóatyára nézve tehát fontos, gyakorlati tol- adat tudnia a bűnök faj és szám szerint való megkülönböz- tetősének elméletét, hogy azután biztos kézzel vezetvén a gyónók vallomásait, gyónásuknak teljességét, következőleg érvényességét biztosítsa.

A részletes erkölcstan minden egyes parancsnál vagy erénynél külön-külön részletezi ugyan a velők ellentétes vétkeket. — de ez nem elég. Puszta végeredményekkel nem lehetünk megelégedve. Nekünk tudnunk kell azt is, honnan, mi okból származik ez a megkülönböztetés; hogyan, minő alapon keletkezik a bűnöknek faji és számi megoszlása. Közös szabályt, közös irányelvet kell tehát fölállítanunk,

1 Gönc. Trideatinum. tiess. XIV. Gap. 5. et can. 7.

a A gyónás teljessége kétféle: anyagi és alaki. »Materialis est, quando poenitens omnia peccata commissa quoad numerum et spe- ciem confitetur. Formalis vero est, quando poenitens confitetur pec- cata ita, prout ipsi in ejus circumstantiis et physice et moraliter possibile est, licet unum alterumve ex ignorantia invincibili vel ex alia justa causa omittat Hanc posteriorem confessionis integritatem jus divinum homini absolute praescribit.♦ — liadlinszky: Theologia Pastoralis Tom. II. pag. 227.