Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye
A I, K[, KIMÁSZTOK S7.KMKI.YK. 467 minél kevésbbé érti. annál inkább bámulja« — mondja ugyanő. Ne legyen *fösvény.« »Kérve kérlek és ismételten intelek, ne tartsd papi tisz- ledet régi mód szerint való hivataloskodásnak, azaz világi hasz- not ne keress Krisztus szolgálatából: ne legyen több vagyonod mint amennyivel papi pályádat kezdetted, nehogy azt kelljen hallanod : »papjaik nincsenek hasznukra,«. Jer. 12, 13.«1 23. §. 7. Önzetlenség, a szegénység lelke és eröslelküség. 1. A pap mindenben igyekezzék isteni Mesterének nyomdokaiba lépni. Igyekezzék főkép önzetlenség dolgában Krisztus Urunk példáját követni, aki tisztán szeretetből szállott, alá a mennyből, született, szenvedett és balt meg érettünk. .Tutalom, bér és kitüntetés reménye nélkül is az legyen a pap, aminek lennie kell. Minden földi előnyre való kilátás nélkül is örömmel és készséggel teljesítve szegénynek és gazdagnak egyaránt azt, amit szent tiszte parancsol, úgy hogy őt semmi földi érdek ne vezesse, semmi kitüntetés, vagy földi haszon ne kecsegtesse, hogy jó tettekben gazda- godjék. Szívesen adakozzék és oszsza ki mindenét, hogy mennyei kincset gyűjtsön magának az örök életre. Igaz, ez nagy tökéletességet föltételez, s csak az képes reá, aki már elmondhatja magáról: »Elek én, de már nem is én, hanem Krisztus él bennem.»2 Sok fáradságba, nehéz küzdelembe kerül, míg valaki a tökély ily fokára jut, sok virrasztással, önmegtagadással jár, sokat kell az ily papnak mint Jákobnak, az IJrral viaskodnia, míg végre az apostol- lal »felölti Krisztust«3, míg végre Krisztus vezeti és hatja át minden gondolatát, érzeményét, vágyait és cselekedeteit. 1 Jerom. ad. Nepot. 5. — Összegyűjtötte a szentatyák ezen intelmeit Herrn. Sclimeink. SS. Euchar. 1897. évfoly. * Gál. 2. 20. * Rom. 18. 14. 80*
