Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

\ I.KLKIPÍSZTOR SZEMÉr,XE.

463

Legyen a pap:

»józan« azaz mindenben mértéket tartó, kimért, önmeg- tagadó, kevés igényű;

»a nagy has — mond szent Jeromos1 — nem igen jár kevés igény nyel«, »szegény hajlékban és szegényes polgár tető alatt születtem s alig csillapíthattam morgó gyomromat köles- sei és házi kenyérrel, most pástétomon és mézben dúslakodom» : legyen:

»okos« azaz minden tekintetben megfontolt, körül- tekintő, eszélyes, beszédében nyilatkozataiban, ítéletében.

»Ne ,mondd: tudja a pap a dolgát; mindjárt bölcsek és mesterek akarunk lenni és az isteni dolgokban jártasak s az írástudók és törvényisméről׳ között legelsők.3« .־. . »Mert bizonyos az, bogy másokat tanítani akarni, mikor még magunk sem tudunk valamit és másokon kitanulni akarni, nagy merészség és nagy bátorság«.8

Nazianzi szent Gergely azt mondja, hogy a művésze- tek művészete és tudományok tudománya: az embert, az állati lények legváltozékonyabbját és legkülönfélébb nemét, vezetni.4 »Az orvosnak tudománya - mond ugyanő — a test körül, e körül a gyarló és porladó anyag körül forog. A papnak törekvése és munkája azonban a lólekre irányul, amely Istentől vagyon és isteni és legmagasabb rendű nemességnek részese és oda siet.5 Az orvosnak mestersége legnagyobb részt a körül forog, ami szembe tűnik. Nekünk azonban azt kell orvosolnunk és azzal törődnünk, ami az emberben el van rejtve és a benső emberre tartozik«.6

A papnak »tisztes«-nek (honestus) kell lennie; szent Jeromos azt mondja Nepotiánhoz írt levelében: »Tudod-e, minő tisztességet keres az Úr? Legyetek okosak, igazságo- sak, mérsékeltek, erősek; az ég ezen négy tája közé rejtőz1 U. ott. Li.

‘‘ Naz. szt. Gerg. orat. II. 49.

* U. ott. 47.

*' Orat. II. 16.

» Greg. Naz. i. h. 16, 17.

e U. ott. 21.