Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Hám Antal: Jefte
4 2 DK. HÁM ÁSTÁL. Ezt mutatja magának az הלע igének a IV. Kir. III. 27. előforduló példája: המהיה ־ לע הלע, לעיווה a hol úgy a személy, mint a tárgy accusativusa látható : obtulit illum holocau- stum super murum. így Bruns szerint ez az új megfejtési mód semmivel sem vitte előbbre a tudományt, nem könnyített semmit a kérdés megoldásának nehézségén, sőt inkább ártott, mert tetszetősségével a könnyen hivőket útvesztőbe vezetheti. Más argumentumai ugyanazok, melyekről már volt szó, azért teret és időt vesztegetnénk, 11a újra felemlítenők. Ezzel bevégeztük szemlénket a metaphorikus áldozat védelmezőinek különböző osztályai felett. Most nincs más hátra, mint hogy levonjuk az eredményt. Aki az előadott ellenvetéseket és ellenérveket fontol- gatja, úgy hiszem, hogy ha eddig nem állott volna is egyik vagy másik nézet pártolói közé, elég alapot talál arra, hogy a szellemi áldozatot elvetvén, a reális áldozat híve legyen. Nekem legalább úgy tetszik, hogy sokkal biztosabb alapon áll a valódi feláldoztatást tartók csoportja, mint a milyenre helyezkednek a »civilis mactatio« vitatói. Láttuk, hogy a szellemi feláldoztatás érvei, egynek kivételével, nem olyanok^ melyek legyőzhetetlen nehézséget volnának képesek támasz- tani, s az az egy igazán súlyos ellenvetés is nem annyira a feláldoztatás módja, mint inkább Jefte tettének erkölcsi beszámíthatósága körül forog. Ennélfogva nincs miért eltérni aszó tulajdonképpeni jelentésétől s feladni azt az álláspontot, a melyet a szent atyák és a magyarázók nagy többsége elfogadott, vitatott s jelenleg is védelmez. Jefte tehát valódi égőáldozatot fogadott s fogadal- mához híven azt be is váltotta. * * * Dacára a fényes győzelemnek, melyet Jefte az Ur segítségével aratott, Izrael még sem soká élvezhette a béke áldásait. A levert idegen ellenség gyűlölete a rokon Efraim törzsre szállott át örökségül. Az efraimíták azt lobbantották Jefte szemére, hogy ámbár rokon törzset képeznek, még-
