Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
435 sola arbore scientiae boni et mali hominibus interdixisset Deus, recte omnino inferebant protoplasti, licere sibi fruc- tibus reliquis omnino vesci. Gren. 3. 2. Cessante enim legis obligatione, viget libertas. Hasonló elvalapon áll a polgári és a kánonjog is. Itt ugyanis szintén olvassuk: Cuique facere libet, nisi id a jure prohibetur. Ugyancsak : Nisi de mandato certus extiteris, exequi non cogeris quod manda- tur1 Sz. Tamás pedig, amily körültekintéssel szokta szó'ni elmélkedéseit, útját állja a netáni félreértésnek, midőn így szól: ;Dicendum, cum dicitur, :ion omne peccatum ideo esse malum, quia est prohibitum, intelligitur de prohibitione facta per jus positivum; si autem referatur ad jus naturale, quod continetur primo sub lege aeterna, secundario vero in judicatorio rationis humanae, tunc omne peccatum est malum,, quia prohibitum : ex hoc enim, quod est inordinatum, juri naturali repugnat«.3 Innét levonva a következtetést, nyilvánvaló lesz, hogy a törvény, minthogy természete a szabadság természete sze- rint alakul, szabályozza ugyan a szabadságot, de soha sem befolyásolhatja károsan, vagy épen megsemmisítheti; s azért az emberi szabad akarat jogát korlátozhatja ugyan az isteni akarat s az ezen alapuló törvény, de soha emberi önkény vagy holmi vélemény. Alkalmazva most a mondottakat a törvény és szabad- ság, mint két peres félnek, kérdéses jogügyletére, kétséget kizárólag a törvényt kell megterhelnünk a bizonyítással, a törvényre kell kimondanunk a bizonyítási kötelességet. Mert bár minden fél Istentől bírja jogát, a szabadság, hogy magát érvényesítse, mig tiltva nincsen; a törvény, hogy a szabadságnak a tiltó korlátot megjelölje; azonban a törvényt megillető jog. hogy ethikailag a szabadságot megkösse, csak akkor lesz valóságos joggá, csak akkor érvényesülhet ille- tékesen, 11a, mint a szabályt korlátozó kivétel, tisztán s kétséget kizárólag legitimálja magát. Istentől eredő jog1 Instit. de jure person. §. 1. Ugyanott, cum jure, de offic. et potest, judic. deleg. cap. 31. Lásd sz. Alfonz. Morale Systema n. 67. ! I. II. qu. 71. a. 6. ad 4.' Ludwigs idézett értekezéséből. oq» AZ ERKÖLCSI RENDSZERÉK.
