Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
416 Dll. STtJCKNKR JÁNOS. ;primum adito me Authore: hoc respondeo futurum, ut in illorum disciplina morali tam corrupta tamque lutulenta Molinisticae de gratia doctrinae fontem reperias.« Azután így folytatja: Látni fogod a bámulatos tudatlanságot a keresztény erényről; látni fogod, hogy a valódi s szilárd erény helyett mint hangoztatják az erénynek álképeit, mily hijával vannak a léleknek és érzésnek, azaz a szeretetnek; látni fogod, mint szépítenek kikeresett színekkel számtalan bűnöket; látni fogod, mint tűrik gyáva elnézéssel az erkölcs- nek számtalan fekélyeit . . .ג Mindazonáltal a probabiliorismus általános uralomhoz így sem jutott. Mert a probabiliorismusnak ezen oly ked- vező idejében is nagynevű követői vannak a probabilismus- nak. így Lugo, Reiffenstuel, Sporer, La Croix, Elbel, Reuter‘•5 Mazotta, Yoit. Ami különösen a jezsuitákat illeti, jóllehet többen engedtek a kor szellemének, mint Thyrzus, Gon- zales, Elizáidé, Antoine, mindazonáltal a rend tagjainak nagy része hű maradt hagyományaihoz s a jansenista szel- lem befolyásának meg nem hódoltak.3 Csak Itáliában és Franciaországban vert mélyebb gyö- keret a reakció. Itt még jelenszázadunkban is messze a század közepébe érezhető volt a szellem fuvallata; ott pedig a 18. század második felében sz. Alfonznak sikerült, persze nem csekély fáradsággal, személyes támadásoknak is kitéve, megtörni a makacs rigorisztikus irányt, amely nehézségekre s elkeseredett küzdelemre vall az a körülmény, hogy sz. Alfonz állásfoglalása, ha fejlődésében tekintjük, nem cse- kóly ingadozást tüntet fel, ahonnan talán a kifejezések kevésbbé szabatos határozottsága magyarázható, főleg ahol a valószínűség fokairól van szó s ami alkalmat ad annak feszegetésére, hogy mi is volt tulajdonképen . az ő erkölcsi rendszere. Általános elvei azonban korántsem ellenkeznek a probabilismussal s ami egyedül megingathatatlanul bizo* Epistola 5. Edit. Coloniens. — Ugyanott. 2 Ennek műve a »Neo Confessarius* most is közkézen forgó, nagyrabecsült gyakorlati vezérkönyv. * Lásd »Der Katholik* 1896. II. 200. 1.
