Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra
AZ ERKÖLCSI RENDSZER K. 409 lehet tenni, hogy itt a probabilismust érti, melyet 80 évig hangosan hirdettek az iskolában? avagy mit akart Vitel- leschi, a Jézustársaság generálisa, midőn 1617-ben így ír a társaság snperiorjaihoz: »Nonnullorum ex societate senten- tiae, in rebus praesertim ad mores spectantibus, plus nimio liberae, non modo periculum est, ne ipsam evertant, sed ne etiam Ecclesiae Dei universae insignia afferant detrimenta. Omni itaque studio perficiant, ut qui docent, scribuntve, minime hac regula et norma in delectu sententiarum utan- tur: tueri quis potest, probabilis est, authore non caret; verum ad eas sententias accedant, quae tutiores, quae gra- viorum majorisque nominis doctorum suffragiis sunt fre- quentatae . . .«x Nem a probabilismus az, amitől a rend főnöke itt óva int, hanem a laxismus! aminek bizonyítóka az, hogy a jezsuiták továbbra is a probabilismus hívei maradtak. Azonkívül is, vájjon a probabilisinus-alapja, rne- lyen áll, ez a puszta elv: Tueri quis potest, probabilis est, authore non caret? Korántsem. Es senki, aki a probabilis- mus igazi szellemébe be van avatva, nem fogja állítani. Hiszen — mint mondja Mannhardt — »an non sententia benigna majoris nominis doctorum ex omni ordine suffragiis frequentata est? Csak nem akarjuk Vitelleschit azon szavai alapján, hogy »accedant ad sententias tutiores«, a tutioris- ták közé sorolni! Annál inkább, mert az elméletileg biz- tosabb vélemény nem mindig biztosabb a gyakorlatban. »Ámbár biztosabb — mondja sz. Domonkos rendjének egy tagja, Sylvester, (V. confessio qu. 2. n. 3) ámbár biz- tosabb azonnal gyónni, mintsem a gyónást elodázni, azon- ban nem biztosabb azt tartani, hogy arra kötelezve vagyunk, mert a gyöngódlelkiismeretűeknek sok és nagy alkalmul szolgálna, hogy vétkezzenek.«1 2 1 Mannhardt i. in. 216. 2 Midőn Suarez az esküről beszél, felhozva az enyhébb véle- mónyt, így nyilatkozik róla: Secundum rectam rationem et inter- pretationem potest dici tutior, quia majus periculum animarum incurreretur, si tot vincula in casibus dubiis eis injicerentur. — De Ttelig. Tr. 4. 1. 2. C. 33. n. 3.
