Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
AZ APOSTOLI ATYÁK ERKÖLCSTANA. 385 nak ;1 á hitet, követi a remény »praecedente charitate.« 1 2 Minden erény Istentől adatik a természetfölötti műkő- désre.3 IX. Míg az erény az embernek, Isten fogadott fiának lel- két természetfölötti fénynyel önti el, az embert Krisztushoz teszi hasonlóvá, -— addig a bűn megfosztja az embert tér- mószetfölötti ékességétől. Isten fogadott fiát az ördög rab- szolgájává, az ördöghöz teszi hasonlóvá. Sz. Barnabás — mint fentebb is láttuk, midőn az emberi akarat szabadságáról szóltunk — a bűnt a törvény szántszándékos áthágásának mondja. »Iuste periet homo hábens viam veritatis, scientiam et se a via tenebrosa non continet adhuc.«4 * Tehát aki tudva, akarva szegi meg a törvényt, annak az útja a »óSbg 00׳ áaváiov aiutvlov.« 5 Óva int׳ azért, a gonoszság minden nemétől,6 nemcsak a csele- kedeti, de a gondolati bűnöktől is.7 Óva int a bűnre szol- gáló alkalomtól, ilyen a gonoszok társasága. »Non demus animae nostrae spatium, ut possit habere potestatem discur- rendi cum nequissimis et peccatoribus, ne quando simile- mus illis.«8 Római sz. Kelemen a bűnt »transgressio muneris re- gulae praescriptae«-,9 majd »I)ei voluntatis transgressio«r• nak10 nevezi. A bűn első természetéről szólva pedig azt »offensa Dei«-nek, — mint az Isten iránt köteles tisztelet- nek megtagadása —- nevezi ;״ az elkövetőre való vonatko1 L. ad Philipp, cap. III. 2 L. u. o. s L. ad Philipp, capp. III. XII. 4 L. ep. Barn. cap. V. * U. o. cap. XX. « U. o. c. IV. י U. o. c. IX. 8 L. ep. Barn. cc. IV. X. » L. ad Philipp, c. XLI. 10 L. u. o. cap. XXV. ’■ L. u. o. cap. XXI. Hittudományi Folyóirat. 1898. 25
