Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
látszólag tévelyeit, de eljárásából hiányzott a kellő őszin- teség és komolyság. Febronius elvei különösen a bécsi udvari körökben találtak élénk tetszésre, s osztrák kánonisták az ő elméletéből élősködtek. A legmerészebb utánzók sorából volt Eybel, aki »Mi a pápa« (Was ist der Papst«) című iratában foglalt szemérmetlen támadásaival VI. Pius pápa kárhoztató szavát vonta magára. A fejedelmek közül leglelkesebben II. József császár hódolt Febronius tanainak, melyeket gyakorlatilag is meg- valósított s a róla elnevezett iránynak kiinduló pontjául felhasznált. A vatikáni zsinat kifejtvén a pápai primátusról szóló igaz tant, a Constitutio dogmatica I. de ecclesia III. fejezetében, annak végén, kánonba összefoglalva; kár7 hoztatja az e tárgyban felmerült tévelyeket, melyeket nem névszerint, de elveik szerint sorol fel; a helytelenítés Febro- nius, Eybel, Tamburinius, és Du Pin rendszereit egyaránt sújtja s így hangzik: »Si quis itaque dixerit, li. Pontificem habere tantum- modo officium inspectionis vel directionis, non autem plenam et supremam potestatem iurisdictionis in universam Eccle- siam, non solum in rebus, quae ad fidem et mores, sed etiam in iis, quae ad disciplinam et regimen Eccliae per. totum orbem diffusae pertinent; aut eum habere tantum potiores partes, non vero totam plenitudinem huius supremae potestatis, aut hanc eius potestatem non esse ordinariam et immediatam sive in omnes ac singulas ecclesias, sive in omnes et singulos pastores et fideles: anathema sit.« ' יי 8. A Gallikanismus. Az egyház egyetemes jellege és egységes kormányzata s a pápai joghatóság isteni rendje ellen irányuló rendsze- rek sorában nem maradhat említés nélkül az a különös képződmény, mely az elméletben a »gallikanizmus«, a gya- korlatban pedig »a gallikán egyház szabadalmai« elneve- zése alatt a középkor során került felszínre s végelemzósben nem egyéb, mint az ú. n. »nationalismus«-nak érvényesítése A PÁPAI IURISDICTIO JO&I TERMÉSZETE. 633