Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A 1'ÁI'AI IURIBDICT1Ó JOGI TERMÉSZETE. 359 mester nyilatkozatai, melyekkel az egyházat alapította s a hatalmat Péterre, s apostoltársaira ruházta; a zsinati hatá- rozatok, pápai kijelentések és szentatyák véleménye mind csak ezen isteni szózatnak magyarázatai, értelmezései, de annak lényegén mitsem változtathatnak. S ugyanezért nem is engedjük végrehajtatni a salamoni ítéletet az élő gyermeken, vagyis: nem hagyjuk a pápai jogokat lényege- sekre s nem lényegesekre osztályoztatni, mert Krisztus Urunk egy szóval sem tett említést, arról, hogy szent Pé- terre »nem lényeges« jogokat is szándékozik átruházni. Valamint az Üdvözítő nem miveit és nem beszélt soha olyat, miről szabad volna állítani, hogy ez nem lényeges, ez mellékes, alárendelt dolog, amitől tetszés szerint elte- hinthetnénk, úgy nem is tehetjük fel az egyházalapító isteni bölcseségéről, hogy az egyházkormányzat körüli teendőket, a primátusi jog és hatalomkört, melyet Péterre reá bízott, ily szempont alá kivánta volna foglaltatni! Ezért tehát, Febronius okoskodásával szemben, azt kell hangsúlyoznunk, hogy a Krisztustól Péterre szállott jog és hatalom — mely a kötelesség fogalmába olvad bele — egy oszthatatlan, egységes egész, melyet a ')lényegesség« kritériuma alapján szétboncolni észszerűen nem lehet, nem szabad. S ehhez képest tevőleges (pozitív) alakba, öntve, a tétel úgy állítandó fel, hogy minden primátusi jogosítvány, mely Krisztusról Péterre s hivatalutódaira átszállóit, őket lényegileg, szűk- ségképen megilleti, mint olyan, mely az egyház hitelvi, tanítási és kormányzati egységének megóvása és fentartása érdekében a primátus sziikségképeni, mellőzhetlen folyomá- nyát képezi. Az isteni mester ugyanis a primátusi hatal- mat Péterre átruházva, csak általános kifejezéssel ólt, generális, az egyház egész fennállására szóló megbízást adott az egyház kormányzására, egyszóval sem érintvén' azt, milyen egyes jogosítványokat, milyen adott viszonyok közt gyakoroljon. De hiszen az egyházfőnöksógi jogkör tartalmának, alkatelemeiuek ily tüzetes részletezése, minden idők és körülményekre való merev körülírása, nem is lehe-’ tett az egyházalapító intenciója és célja. Mert míg egyfelől
