Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
DK. HORVÁTH ISTVÁN־. fcima potestate Romani Pontificis« című. 1763-ban meg- jelent értekezésében a pápai főnökségre és joghatósági ha- talomkörre, s nevezetesen a pápai jogok származására, nézve kifejtett. E rendszer — hasonlóképen a Richer-féle elmélethez — szintén abból a már fentebb megcáfolt alapelvből veszi kiindulási pontját, hogy Krisztus az egy- házi és lelki hatalmat magának az egyház-egyetemnek, az egyház közönségének, a híveknek adta, úgy, hogy az egy- házi hatalom »principaliter et radicaliter« magánál az egy- ház-közönségnél van letéve, a püspököket s illetve a pápát pedig csak haszonélvezetre és használatra illeti meg az egyház átruházása folytán: »usualiter et usufructualiter«. Febronius téves alapnézete végigvonul minden követkéz- tetésén, és visszatükröződik pl. azon állításában is, hogy a pápai törvények magukban véve csak ideiglenesen kötelez- hetnek, véglegesen pedig akkor, ha az egyház egyeteme azokat el is fogadta és hozzájárulásával magáévá tette. Febronius abból a szempontból és alapelvből indul ki — s ebben Richer és Marcus Antonius a Dominis elveivel találkozik — hogy Krisztus az ú. n. kulcshatalmat, vagyis a joghatóságot magának az egyháznak, a hívek összeségé- nek adományozta; az egyház elöljárói: a pápa s a püspö kök pedig csak az egyház megbízása folytán gyakorolják az egyház-kormányzati hatalmat. De e tekintetben azután a pápa és a püspökök közt lényeges különbséget nem tesz. Elismeri ugyan, hogy Krisztus urunk Pétert a többi após- tol fölött kitüntette, s így őt a primátus megilleti, de ezt nem joghatósági, hanem merőben tiszteleti főnökségnek fogja fel, épúgy, mint Richer. A hatalom, a joghatóság tárgyában a pápa a püspököktől lényegileg nem különbö- zik s ha mégis némileg föléjük helyezi a pápát, ezt csak oly értelemben veszi, amint a metropolita is — ki isteni jog szerint teljesen egyenlő püspöktársaival — kimagaslik a suffragánjai fölött. A pápát szerinte primatus ordinis et consociationis illeti, s e réven a maioritas et praeeminentia őt az egyes püspököl• fölé helyezi ugyan, de ezek összesége fölé nem; hanem ellenkezőleg az egyetemes püspöki testű354
