Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Horváth István: A pápai iurisdictio jogi természete
A. I’ÁPAT IURISDICTIO JOGI TERMÉSZETE. 339' Richer fentcímzett művében a pápa joghatóságára vonat- kozólag felállít. Különbséget nem tesz az egyház alkat for- mája (status ecclesiae) és annak kormányformája (regimen ecclesiae) között, azt állítván, hogy az egyház! alkat- formája ugyan monarchikus az egység és rend fonta,rtása és a kánonok hathatós végrehajtása érdekében; ellenben a kormányzati forma arisztokratikus az isteni gondviselés rendelkezése és a kánonok határozata értelmében: mert áz egyház a kánonok által s nem korlátlan hatalommal kor- mányoztatik. Az Úr ugyanis — írja Richer — úgy kívánta,׳ hogy az 0 Egyháza kánonnal vagy zsinattal igazgathassák, nehogy a római pápák és a többi püspökök nagyobb jelen- tőségü dolgokban saját tetszésük szerint határozzanak, há- nem az egyházi zsinatokat gyakorta egybehívják és taná- csait kikérjék: ezért is a régi egyházatyák úgy rendelték hogy minden egyes esztendó'ben kétszer tartassanak tartó- mányi zsinatok. Mert ami célja és jelentősége van az egyetemes zsinatnak a pápa irányában, ugyanaz a tartó- mányi zsinatoké püspökeikkel szemben, mivelhogy az egyes egyházmegyéket is püspökeik a kánonok szerint — nem pedig korlátlan hatalommal — tartoznak kormányozni. Krisztus a kulcsokat vagyis a joghatóságot közvetlenül és önmágában a hierarchikus rendnek adományozta, az após- tolok és tanítványok valódi küldetése által. Ezért — úgy- mond R. —• Péter csupán: »,dispensator et caput ministe- riale, Christus autem fundamentum essentiale ecclesiae.« A csalatkozhatlan hatalom, kánonokat alkotni és felállítani, az egész egyházat illeti meg, amely az igazság oszlopa éá erőssége, nem pedig egyedül Péter személyét; s ezt iga- zolja az egyház gyakorlata is. Ezért a zsinatok gyakori egybehívása az egyház üdvös kormányzatára múlhatlanul szükséges. Ennélfogva a legfőbb hatalom a római pápát csak a világon szétszórt részegyházakkal való vonatkozás- ban és 2-szor a kánonok végrehajtása, értelmezése és az alóluk való felmentés dolgában illeti. A zsinati határoza- tok alól azonban csak oly esetben adhat felmentést a pápa, amennyiben ezt maga a zsinat is megcselekedte Volna. Az 22*
