Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Babik József: Hiba, vétek, bűn
A HITTUDOMÁNY MAGYAR NYELTE. 291 önszeplősödés; voluntaria : önszeplősités (önfertőzés); besti- alitas: baromiság. baromkodás, barmaskodás. Corpus, opes, animam, consortia, foedera, famam Debilitat, perdit, necat, addit, destruit aufert: Lelket, erőt, kincset, bűntársat, liirt, köteléket A buja öl, gyarlít, megemészt, szaporít, letapad, bont. Invidia: irigység, kajánság; invidiae filiae sunt, az irigység leányai ; odium : gyűlölség; susurratio r fondorság, suttogás, fondorkodás ; denigratio : hírfeketités, birmocskítás, névmocskolás; ail'lictio sui: öngyötrelem, öngyötörtetós; exultatio: káröröm ; aemulatio: versengés, Aetekedés; indi- gnatio: boszankodás, agyarkodás; timor: balfélelem, balrette- gés ; dolus: álnokság, csalfaság. csalárdság; fraus: ravasz- ság, csalárság ; pia : szentcélú, jámbor csalárdság, szentirányú álnokság ; dolus bonus : ártatlan fortély. Gúla: torkosság, zabálódás; crapula imperfecta (crapu- litas): mámor, pityókosság; perfecta : részegség; ebrietas: iszákság, ■ ittasság; compotatio: leivás, lerószegedés. ír a: harag, leányai; indignatio: méltatlankodás, boszonkodás ; aversio: elfordulás, u tálás; tumor mentis: elmedagály, bosszúhóv. elmehevület (talán bőszültség ?); con- tumelia: gyalázat; rixa : veszekedés; blasphemia: káromlás, káromkodás. Acedia: tunyaság, rusnyaság, jóravaló restség, toho- nyaság. A jóravaló restség nem szerencsés, mert könnyen félreérthető kifejezés, éppúgy mint az any a s z e n t egy 11 á z negyedik parancsolatában ez : »bűneidet minden esztendőben az anyaszentegyház törvénye szerinti egyházi embernek meggyónjad«. Tréfának látszik ugyan, de többször megtör- tént, hogy a gyermekek az egyházi ember alatt az egy- házfit, sekrestyést, harangozót értették. Finály szótárában acedia: mogorvaság, rosszkedvüség. Leghelyesebb volna talán ez: restség a jóra, vagy lelki restség. — Otium: henyeség, henyélés; ignavia: lebzsiség, renyhesóg; socordia: hival- kodás, hivalgás; pigritia : restség, restelkedés (csakhogy ez nyelvünkben egészen mást, szégyenkedóst, pironkodást jelent); desidia: tunyaság, tohonyaság; inertia: pulyaság, lomhaság; 19*