Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dostál Károly: A héber lyra Krisztus előtt

262

DOBTÁL KÁROLY.

tatván először ama műfajok kellékeit s aztán azt, megvan- nak-e ezek a héber lyrában.

A lyrikus költemények az ember belsejének: szivének és elméjének, szóval alanyának, egész belső lényének hű tol- mácsai. A szív érzelme, az ész képzelete vagy ugyanazon, vagy más alanyban — szavakkal kifejezve — a lyrai köl- temónyek anyaga, tartalma.

Már most azon viszony szerint, amely a szív és az ész nyilvánulatai: az érzelem és a képzelem között létezik, különfélék a lyrai költemények. Ha az első van tiílsúlyban: ódái, ha a második: elégiái, ha egyenlő a viszony: dalbeli a lengület. Ennek alapján vannak óda-, elégia- és dalköl- temónyek.

Az óda-félék lehetnek: óda, hymnusz, zsoltár, dythi- ramb, rapszódia; az elégia-félék közül főbbek: elégia, epi- stola; dalfólékhez tartoznak a pillanatnyi érzelem nyilvánu- latai: a népdal, bordal, kardal stb. stb.

Kérdés, a ránk maradt héber lyrai termékek között vannak-e óda-félék?

A) A héber lyrai költemények legnagyobb része az óda-félékhez tartozik, mert bírnak ama kellékekkel, melyek szükségesek arra, hogy ez osztályban helyet foglaljanak. Az e fajta költemények telve vannak a legszebb érzelmek- kel úgyannyira, hogy a képzelem mozzanatai is át meg át vannak szőve azokkal. Ismertető jeleik: a) a kezdet me- részsége, ß) lyrai ugrás, y) merész képek és szóillesztések, melyekre az előadási hév készti a költőt, továbbá jelei, d) a fönség és «) lelkesültség.

«) Hogy az első megvan a héber lyrai művekben, majdnem felesleges bizonyítanom. Csak a 8., 14., 40. stb. zsoltárokat kell megfigyelnünk: »Uram, mi Urunk! mely csodálatos a te neved az egész földön! mert dicsőséged fel- magasztaltatott az egek fölött« (8. zs. 1. v.) »Uram, ki fog lakni a te hajlékodban? vagy ki fog nyugodni szent he- gyeden?« (14. zs. 1. v.) A szent költő lelke annyira telített a nemes érzelmektől, hogy egyszerre a legnagyobb hévvel, merészen, mintegy lelke közepéből kiragadva a legfőbb mo-