Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Hám Antal: Jefte
JEFTE. 21 pedig Silóban volt, amely város az Efraim-törzs területén feküdt. Az efraimíták tehát bizonyosan megakadályozták volna azt, hogy egy velük ellenséges indulatú törzs ott mutassa be áldozatát. Ezen elbeszélésből kifolyólag mondja aztán Schulz: »Caeterurn Jephtha...........non ad Siluntis tabernaculum, quod in Ephraimitarum inimice sentientium terra ac potestate erat, sed loco alieno nec legitimo victi- mam Deo obtulisse censendus est.«1 Michaelis szintén ezzel felel a papok közreműködésének hiányából felhozott ellen- vetésre s ennek tulajdonítja a legnagyobb bizonyító erőt. Meg is rója azon kritikusokat, akik ezt figyelmen kívül hagyják.2 Én azonban inkább tartom akadálynak a törvény tilalmát, mint a két törzs között kitört testvérharcot; mert bizonytalan, hogy mikor tört ki a háború. A Szentírás csak ezt mondja: De íme Ephraimban lázadás támada..« (XII. 1.), de hogy az áldozat bemutatása előtti két hóna- pon belül vagy pedig utána támadt-e, bizonytalan. Már pedig csak akkor lehetne gátló akadály, ha kiütött volna azon két hónapon belül, melyet Jefte leánya szüzességének megsiratására kért atyjától. Hogy Jehova miért engedte meg e különben tiltott cselekményt, a szentatyák különböző okokból magyarázzák. Szent Jeromos szerint többen állítják: »Dei dispensatione esse factum, ut qui improspecte voverat, errorem votorum in filiae morte sentiret.«3 Mások úgy vélik, hogy a megen- gedés által Isten az embereket az esztelen fogadalmaktól akarta megóvni. így Theodoret ezt mondja: »Dominus Deus per illum erudiens caeteros, ut prudenter et discrete promissiones suas emittant, caedem hanc non cohibuit.«4 Hasonlóképpen nyilatkozik Ar. sz. sz. János: »Jefte megígér- vén Istennek, hogy aki győzelme után először kerül eléje, azt fel fogja áldozni, leányának gyilkosa lett. Mert leányát, 1 Schulz Scholia in V. T. Norimbergae. 1784. Yol. II. In Jud. XI. 39. p. 171. 173. a Mos. Recht. 3. Th. S. 17. * Sz. Jeromos Adv. Jov. 1. I. * Theodoret Qúaest. 20. in Jud.
