Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

A LELKIPÁSZTOR SZEMÉLYE.

235

forrásának szünetelnie sohasem szabad. Miért is az egyház a trienti zsinaton, sess. XXIV. de ref. c. 12. — valamint egyéb rendeletéiben is, megtiltotta. — »Clerici generatim armis non utantur — mond a C. prov. Strig. 1858. Tit. VI. devita et honest. Cleric, puncto 5. pag. 79.— nisi necessitatis causa; a venatione autem in sensu canonum abstineant.«

7. Végül tekintetében és taghordozásában, beszédében és egész magaviseletében, megemlékezvén hivatásáról, legyen komoly és illedelmes, de barátságos és vidám, ép úgy távol az álszenteskedéstől, mint a pajkosságtól.

21. §.

5. A tisztaság.

1. Misem ellenkezik annyira szent hitünk tanításával és magasztos missiójával, mint a tisztátalan élet. A lelki- pásztor életének oly tisztának kell lennie, mintha nem is ember volna, hanem mennyből alászállott lélek — mint egyik szentatya megjegyzi. Tisztának kell lennie, hogy a Szentlélek mindig vele maradjon és soha el ne hagyja. Hogy elmondhassa magáról sz. Pállal: »Vivo ego, non ego tarnen, sed vivit in me Christus« .... Az egyház, ugyanezen elvtől áthatva, kimondotta kánonjaiban, hogy senki e tiszt- ségre nem bocsájtható, aki nem kipróbált tiszta életű. Mert a pásztornak a népért folyton kell imádkoznia, mivel érette szakadatlanul áldozatot kell hoznia; ha pedig folyton kell imádkoznia, akkor mindig tisztának kell lennie s így nem szabad nősülnie. (Sacerdoti, cui est semper orandum matri- monio semper est carendum. Hier, contra Jovin. 1. I. Si laicus et quicunque fidelis orare non potest, nisi careat officio conjugali, Sacerdoti, cui semper pro populo offerenda sunt sacrificia, semper orandum est: si semper orandum est, ergo semper matrimonio carendum. C. VII. D. XXX.) A nőtlen élet — coelibatus — által az egyház alkalmat akar adni a papságnak arra, hogy osztatlanúl, teljes oda- adással éljen és működjék Krisztusnak és az ő jegyesének, az egyháznak. És ne mondja senki, hogy az, amit Jézus