Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye
Á LELKIPÁSZTOR SZEMÉLYE. 227 szavai: »Sokat vettek és keveset arattok, esztek és nem laktok jól, isztok és nem ittasaitok meg, félruházkodtok és nem tud- tok felmelegedni és aki, bért gyűjt, lyukas zsákba dugja.« Agg. 1, 6. — Sajnos, nem ritkán veszítik el a papnak jócseleke- detei, érdemei a szószéken, a gyóntatószékben, lemondásai és önmegtagadásai minden értéköket, mert háttérben hinság és nagyravágyás lappang mögöttük. Azért jól szívleljük meg, amit Arany szájú sz. János ehelyütt szivünkre köt: Bármily erősek legyenek a szelek — úgymond — amelyek a tengert felkavarják, még sokkal erősebbek a viharok, amelyek a papnak szivét elborítják. Az első és legiszonyatösabb vész a hiú dicsőség szele, amely sokkal veszélyesebb, mint mindama viharok, ame- ly ékről a költők énekelnek. Ama szirteken sok hajós sze- rencsésen által evezett, azonban én e szirten — mond a szent atya — még most is alig vagyok túl. Az összes, még legvadabb szenvedélyek között egy sincs, amely az emberi lélekre oly veszélyes volna, mint a becsvágy . . . Az Úr szolgájának, aki a tanítói hivatalt magára vállalta, sem mások tetszését keresnie, sem ha ezt elérni nem képes, csüggednie nem szabad. Beszédében semmi egyébre ne tőre- kedjék, mint egyedül arra, hogy Istennek tessék s ha az emberek dicsérik, arra ne adjon, ha pedig nem tud tetszést aratni, ne is igen kívánja és ne sokat szomorkodjék miatta. Bő vigasztalásul szolgálhat az a tudat, hogy sz. beszédében csak Istennek akart tetszeni. Ellenben, ha a becsvágy ve- zérli, sem szertelen erőfeszítései, sem a szónoki képesség nem segít rajta . . . 19. §. 3. Türelem és szelídség. 1. Az alázatossággal kapcsolatban s egyszersmind nem kevésbbé, mint maga az alázatosság erénye, szükséges a türelem és a szelídség. A pap mindenben Krisztus Urunk példáját törekedjék utánozni s minél inkább eléri őt e tekintetben, annál áldásosabb leszen működése. A szelídség egészen isteni erény, mert isteni dolog: a rosszat jóval 15*
