Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye
A LELKIPÁSZTOR személye. 219 hoz, mint az általános emberi tulajdonok a különös sze- mélyi, vagy természeti tulajdonokhoz, és míg az előbbiek, állás- és rangkülönbség nélkül, minden papban egyformán megkivántatnak, addig az utóbbiaknak a különös lelkipász- tori erényeknek, vagy tulajdonoknak annál fokozottabb mérvben kell meglenniök a lelkipásztor személyében, minél magasabb az állás, vagy hivatal, minél befolyásosabb a rangfokozat, melyet az illető lelkipásztor az egyházi rang- fokozat lépcsőzetén elfoglal, tehát a püspökben mélyebb tudomány, nagyobb buzgalom, több bölcseség kívántatik, mint pl. az egyszerű lelkipásztorban és így tovább. 3. A tevőleges előföltételek e szerint, mint látjuk, a jó lelkipásztornak valóságos kellékei, a jó lelkipásztorko- dásnak igazi »conditio sine qua non«-ja, (a melyek nélkül az nem is képzelhető) és pedig az utóbbiak (a különös lel- kipásztori tulajdonok), inkább, mint az előbbiek, mert azok- ban rejlik a lelkipásztornak igazi ereje és értéke; s ezek közül is ismét legkiválóbban a lelkipásztori buzgóság, mint amely az igazi jó lelkipásztornak legfőbb és legelső ismer- tetőjele, amely őt leginkább jellemzi s amely nélkül jó lelkipásztor nem is létezhetik. A tulajdonképeni előföltételek, kék. A) Általános lelkipásztori vagy erények. 16. §. Épületes keresztény élet. 1. Minden kellékeknek első alapja, vagy előföltétele a lelkipásztorra nézve, az épületes, vagy erényes azaz jó ke- resztényies élet. E nélkül ugyanis nemcsak, hogy jó pap nem lehet, de az igaz keresztény nevet sem érdemli meg. Ezt veszszük tehát a lelkipásztori élet és általános működése kiin- dúló pontjául és első alapjáúl. Ennek kell a lelkipásztorban mindenekelőtt meglennie, és ennek hiánya reá nézve, már alapjában, baljóslatú és előbb-utóbb végzetessé válik. 2. A pap életének olyannak kell lennie, hogy a közvagy kellé- tulaj donok,
