Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Stuckner János: Az erkölcsi rendszerek, különös tekintettel a probabilismusra

160

DR. STUCKNER JÁNOS.

Az ő cselekedete az, hogy Ítéletet mond, hogy a peres felek közül az itólőszók előtt ki a győztes. Már pedig hogy ő a pálmát annak tartozik oda Ítélni, aki jobban tudja bebizo- nyítani jogát, hogy tehát a jogilag fennálló törvények sze- rint dönteni köteles, nemcsak valószínű, hanem biztos köte- lessége a bírónak és minden más eljárás a valószínűségnek árnyékával sem bírna.1

E gondolat igazsága kitűnik továbbá abból, hogy míg a bírónak a jogot kell védeni, kötelessége következéskép eljárását a peres felek jogainak szempontja vezérli, mihez képest aztán a törvény oldalára áll azon vélemény szerint, melyet gondos s okos vizsgálat után helyesebbnek tart: addig a peres fél a bírói döntés előtt nem köteles törvénynek tartani az oly törvényt, melynek létezését s kötelező erejét nemcsak valószínű, de az ember szabadságához, le nem kötöttségéhez viszonyítva, valószínűbb vélemény is támo- gatja. Minő is volna az az erkölcsi rend, mely azt kívánná, hogy az ember meghajoljon másnak kétséget ki nem záró joga előtt, midőn nálam lehet a jog, az igazság? E kény- szer csak akkor következik be, ha másnak kétséges joga elhagyta bizonytalan voltát s valóságos jogi jellege lett.

Hogy olyan példával is szolgálhassunk, ahol a cél és eszköz viszonyából származó s a biztosabbra szorító köte- lezettség pl. az önmaga iránti szeretetlen és a hallgatag szerződésben, mint forrásban bírja alapját, vállalkozunk arra is. Lehet, kicsinyesnek tűnik fel; de nem baj; csak alkal- más legyen a dolog megvilágítására. — Útban vagyok. A nap perzselő heve tikkasztóan működik s mivel sietős az utam, a meleg dacára megkettőztetem lépteimet. Csu- rog homlokomról az izzadtság s utam végére érve tapasz- talom, hogy csupa víz vagyok. Tanácsolják, váltsak inget s ne lépjek a hűvös szobába. Ámbár gyakrabban voltam ilyen helyzetben s semmi óvintézkedéseket nem alkalmaztam, bajom sohasem lett. Tehát valószínű, nyomós vélelem taná- csolja nekem, hogy kerüljem ki a ruhaváltással járó kelleUgyanott júniusi füzet 687—688. 1.