Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
Nem mást tanít sz. Polikárp. sz. Ignác meghitt ba- rátja sem. Ha természetfölötti rendeltetésé Van az ember- nek, következósképen természetfölötti erkölcsi rendnek is kell léteznie. Ezt tanítja P., midőn Isten parancsainak meg- tartását s azok szeretetét kívánja, miket az Isten szeret.1 Krisztust kell követnünk.2 nem e világot szeretnünk.3 Ha Krisztus a követendő példa,4 bizonyára más, hlég pedig természetfölötti a viszony az egykoron megdicsőítendő test- hez, más felebarátunkhoz, kire ugyanazon dicsőség1 vár. A Diognéthez írt levél ismeretlen szerzője az első ke- resztények példás erkölcseinek felséges leírásában5 hallga- tagon is tanítja a mindnyájunkat kötelező természetfölötti erkölcsi rend létezését s hogy mily cselekvési módot kell szem előtt tartanunk minden körülményeink között. IV. Ha az apostoli atyák a természetfölötti erkölcsi rend létezését tanítják, meg kellett mutatniok azt is, melyik az a szabály, mely az emberi cselekedetekben zsinórmértékül tartandó ? Az apostoli atyák kivétel nélkül azt mondják, hogy az embernek s minden cselekvésének végcélja Isten, követ- kezésképen ultimo Istentől függ, hogy az emberi cseleke- det megegyezik-e a végcéllal vagy sem; ha megegyezik, akkor az erkölcsileg jó, ha nem, erkölcsileg rossz. Ez más szavakkal annyit jelent, hogy Isten az erkölcsiségnek fel- tétlenül legfőbb normája. Sz. Barnabás szerint, ami Isten parancsának megfe- lel,® az követendő, az az útja a végcél elérésének. Római sz. Kelemen: Isten törvényeiben kell járnunk,T * * L. ad Philipp, cc. II., IV., V., VI. * L. u. 0. c. VIII. 3 L. u. o. c. IX. * L. 11. o. c. X. 5 L. ep. ad Diogn. c. V. * L. Barn. ep. oath. cc. IV., X., XIX., XXI. י L. I. Cor. c. I. 120 DE. SANKOVICS IGNÁC.
