Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
112 DR. SANKOVTCS IGNÁC. Nem a Szentírás olvasására, nem a hagyományok kutatá- sára. hanem az egyház hallgatására serkenti az olvasókat. Sz. Ignác szerint Krisztus igaz tanítása a püspökök- kel való egyességben s a középponttal való közösségben található.1 Ezen tanítás igazságához kétség nem férhet, minthogy romolhatatlan, tévedni nem tudó. Krisztus viseli gondját.2 Azért Írja más helyen: »Ubi comparuerit episco- pus, ibi et multitudo sit; quemadmodum ubi fuerit Christus Iesus, ibi catholica est Ecclesia«.3 Sz. Polikárp szerint Krisztus tanítása az apostolok — s következésképen ezek utódainak tekintélyére támasz- kodik.4 Midőn pedig a Diognéthez írt levél ismeretlen szer- zője azon javakról szól. melyeket a megtestesült Ige tani- tott, következőket írja: »per quem (Filium) Ecclesia dita- túr . . . limites fidei non perfringuntur, neque limites patrum transiliuntur. Dein metus legis decantatur, et pro- phetarum gratia cognoscitur et Evangeliorum fides stabili- tur et apostolorum traditio custoditur«.5 A szavak értelme nyilvánvaló. Az egyházat a Fiú kormányozza, a Fiixtól kor- mányozott egyház őrzi tévedéstől menten az evangéliumok hitét, az apostolok hagyományát. Minden hívőnek tehát azt kell tekintenie: mit s mily értelemben tanít az egyház! Az apostoli atyák tehát egyértelműleg nem a kinyi- latkoztatás anyagi forrásaihoz utasítanak, hogy könnyen tévedő elménkkel mi magunk merítsük onnét a keresztény élet üdvösségre vivő szabályait, hanem az élő kútfőhöz, az egyházhoz, mely a Szentlélek felügyelete alatt tévedéstől menten adja a keresztény élet tudományát, Krisztus szép- lőtlen tanítását. Az anyagi forrásokból az egyház tanitói hivatalának közvetítésével merítünk. íme az első lényeges különbség a természetes és keJ V. ö. Eph. c. I. Magn. c. II. Smyrn. c. VIII. ‘ L. Eph. c. XVII. 3 L. Smyrn. c. VIII. * L. Philipp, c. VII. 5 L. ep. ad Diogn. c. XI.
