Hittudományi Folyóirat 9. (1898)
Dr. Sankovics Ignác: Az apostoli atyák erkölcstana
110 DR. SANKOVK'S I ;SAC. tévedéstől menteseknek mondja.1 De nem kizárólagos anyagi forrásnak tartja a Szentírást, hanem ilyenképen tekinti a száj-hagyományt is. Hogy egyebet mellőzzünk, Barnabás levelének csak azon helyére hivatkozunk, hol megparan- csolja, hogy a hagyományokat úgy kell megtartanunk, amint átvettük, hozzáadás, csonkítás nélkül.1 2 Római sz. Kelemen többször hivatkozik az írásokra, mint a Szentlélek szavára. »Diligenter inspicite Scripturas, Spiritus sancti vera oracula.« 3 A szentíráson kívül a szó- hagyományra való hivatkozásnak is világos nyomát ta- láljuk. 4 Se. Hermasz »Pásztor«•-a nem egyéb, mint az újszö- vétség némely helyeinek bővebb magyarázása. A tisztelet pedig, melyet H. a szent könyvek iránt mutat, azoknak fensőbb eredetére vall.5 De a Pásztorban oly dolgokról is van szó, melyekről a Szentírás teljesen hallgat s mégis azokat az írásokkal egyenlő tekintélyüeknek tünteti fel.6 Mit mutat ez, ha nem azt, hogy H. a hit- és erkölcstani igazságok anyagi forrásául a Szentirást és hagyományt egyenlőképen vallja. Sz. Ignác állításainak bizonyítására úgy az ó-, mint az újszövetségi Szentírásokat idézi, azokra, mint dönthe- tetlen szikla-alapra, támaszkodik. A sz. írókat, nevezetesen a prófétákat »freióiaxoi . . . é/.uive.óut.voi imö tfjg %ár>110g cxviov (t. i. ’Igoov Xqigiov)«-nak mondja. De az írások elégtelen1 L. az V., XIII. fejezetet. 2 'PuXáSeic, ú Ttiiot'Xnßeg, /itjis nooanttfig, ,׳ןז ווf áqxnoun׳. XIX. fej. »' L. I. Cor. XLV. fej. * L. I. Cor. XLIII. fejezetét, hol az Áron kivirágzott vessze- jéröl szóló elbeszélésben oly körülményekről is van szó, miket Mózes iNum. XVII. f.) nem említ. E tény a zsidó hagyomány használatára enged következtetni. V. ö. Sprinzl, Az ap. atyák theologiája, ford, a Csanádi növendékpapság. 117. 1. 3. jegyzet. 6 V. ö. Sprinzl i. m. 101—105. 11. • L. Lib. III. Sim. IX. cap. XVI. E hely szerint pl. az após- tolok működése még a túlvilági életre is kiterjesztetik. — Helyes-e e hagyomány, itt — hol csak az elvről van szó — teljesen közöm- bös. V. ö. Sprinzl i. m. 117. s. k. 1.
