Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kudora János: Francia egyházi szónokok
I’IUNCIA EGYHÁZI SZÓNOKOK. 641 vágyakat ébreszt fel, hogy eltántorítja őt az üdvösség útjá- ról, midőn megengedi bolond kedveskedéseit; jól látja, hogy mivel eltűri folytonos jelenlétét, kárhozatba dönti lelkét, pedig ezt épen nem akarná: vájjon ez által nem öli-e meg lelkét ? Az ő botránkoztatása, keresztények, vétek, még pedig halálos vétek. Az ő szándéka ezen nyájaskodásoknál nem egyéb, mint hogy hiúságát kielégítse; ámde ezen hiúsága szándékától függetlenül titkos szemérmetlenséget gyúlaszt és táplál azon ifjúban. Nem viszonozza az ifjú hajlandósá- gát, nyájaskodásait udvariasságoknak mondja és el van határozva, hogy ennél megmarad s ennél tovább nem megy: de ezen elhatározással nem gátolja meg azt, hogy nyájas- kodásainak hatása ne legyen s akarata ellen is kárhozatba ne döntse azt, kit egyedül önmagának kivánt megtartani s kiről lemondani nincs bátorsága.« 1 Az álbűnbánó jellemzése. >Sz. Pál apostol testét osto- rozta s szolgaságban tartotta; ezzel tanúsította hivségét, éberségét, vigyázását. Midőn tehát szenvedélyeinek felláza- dásáról panaszkodott, midőn sirt megalázó állapota felett, akkor kimutatta őszinte s jóhiszemű bánatát. Ámde kép- mutató az, ki úgy beszél mint sz. Pál s úgy viselkedik, mint a világfiak. Képmutató az, ki panaszkodik gyengeségei felett és mégis kiteszi magát oly kísértéseknek, melyeknek a szentek erénye és ereje sem bírna ellentállani. Képmutató az, ki panaszkodik szenvedélyeinek ereje felett és mégis vakon rohan oly veszedelmekbe, melyek között a legjóza- nabb mértékű emberek sem tudnának fennállani, sz. Pállal felkiáltani: én szerencsétlen ember,2 mily gyenge vagyok, mily fogékony vagyok a rossz iránt! És ezen vallomás dacára, sőt Isten rendelete ellen felkeresni a bűnre vezető alkalmakat, ezeknek kitenni a beismert gyengeséget, ez már bűn, sőt a bűnök forrása lehet. Ilyen, kedves hallgatóim, ez álbűnbánó.« 8 Az isteni malaszt jellemzése: »Kern szabad csodálkoz1 Advent 2. vasárnap, I. rész. 3 Bőm. 7. 3 Advent IY. vasárnap, X. rész. Hittudományi Folyóirat. 1897. 41
