Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban

A KERESZTÉIT! HÁZASSÁGI JOG ALAl'JA A RÓMAI JOGRA A’.

87

ság !elbontásának, mint önként következik, legtermészete- sebb indoka a balál. A természeti halállal egyenjogúnak vétetett az úgynevezett »vélelmezett vagy vélt halál«. Ilyen volt az, ha a katona fogságba esett s öt éven át nem került elő. Ezt az öt évet később Constantinus négyre leszál- - lította.

A feleség váló levelet küldhetett férjének:1

a) ha férje felségáruló volt, vagy ha a felségárulásról tudott, de azt nem jelentette fel;

b) ha a férj neje élete ellen tör, vagy azt fel nem fedezi, aki azt szándékolja;

c) ha nejét más valaki kéjének átengedi;

(I) ha nejét alaptalanul vádolta házasságtöréssel, mely esetben a férjet éri a büntetés;

(>,) ha a férj a megintés dacára is más nővel él, akár házában, akár a házon kívül.

Ez esetben a joghátrányt az érezte, aki az elválásra okot adott.2 Justinián az elválást annyiban szigorítani akarta, amennyiben az elválást ex communi consensu betil- tóttá s így azok, kik csupán kölcsönös gyűlölet miatt akarták a házasságkötést felbontani, kényszerítve voltak, a — mondhatni — megútált együttélést folytatni. Justinián e rendelete azonban a legnagyobb erkölcstelenségekre, faj- talankodás, házasságtörésre adott alkalmat, úgy, hogy alig lehetett Rómában egy-egy utcát s némely utcában egy házat találni, ahol ne fordult volna elő házasságtörés, úgy, hogy végre II. Justitius kénytelen volt atyja rendeletét hatá- lyon kívül helyezni s a communis consensus divortiumát ismét életbe léptetni.

A római törvény, mint láttuk, megengedte a házasság- kötés felbontását, de viszont a római családok történetében (Mommsen is értesít) nem olvashatni oly sok elválási esetet, pedig ahogy a törvény szavai hangzanak, nagyon sok alka- lom és ürügy lett volna az elválásra. Az okot Róma társa1 Dr. Vécsey R. csal. jog 146. 1. ä Ugyanott.