Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
A KERESZTÉNY HÁZASSÁGI JOG ALAPJA A RÓMAI JOGBAN. 81 VaUáskülnnbséjj. Cultus disparitas. Mint már említem, ezen akadály nem jus civile fénykorából való és azt csupán a kér. császárok kozták. (Nyomait, mint láttuk, megtaláljuk az ős Rómában is. Főleg azonban az egyházjogban bir érvény- nyel. A régebbi törvény csak rosszalta, de később bontó akadálynak állította fel; ennek erejénél fogva az újabb tör- vények a keresztény és nemkeresztény, továbbá a zsidók közti házasságot érvénytelenítik. A római családban az áldozat bemutatása is ok volt arra, hogy idegen ne kerüljön a famíliába, a kér. jog azonban úgy magukra a személyekre, mint a házasság gyümölcseire, a gyermekekre tekintettel van s ezért, habár a vegyes házasságokat megtűri, de inti a feleket, hogy azokat, amennyire tőlük tellik, kerüljék. .1 rérrokousá(). Egyike a legfontosabb és legmesszebb- ható házassági akadálynak. A római jog fertőztetett házasság- nak nevezte s úgy fogta fel, hogy azt már maga a természet- törvény is tiltja »hoc ius moribus non legibus introduction est.1 Főleg testvérek közt kötni házasságot a római jog sohasem engedte meg. Az egyházjog is hasonlóan intézke- dik. Ügy a római mint a házasságjog a nemző és bármely utóda között érvényteleníti a házasságot. Azonban az oldal- ágakat tekintve, a kánonjog sokkal szigorúbb. Tudjuk, hogy a római jog a II. pun háború után az unokatestvéri házas- ságot megengedte, jobban mondva eltűrte, míg ellenben a kánonjog némely országokban egész 7-ed izig eltiltotta. De nem ismerte el az egyházjog a római jog e tekintetben sár- kalatos tételét, a »respectus parentalae«-t, így pl. Péter fia minden akadály nélkül elvehetné ugyancsak Péter ős-uno- kajának leányát. Ilyen eset azonban rendkívül ritka. A kánon- jog végre megállapodott s az 5-öd íznél megengedi a házas- ságot. A róm. katholikusok, ha tudják, hogy negyedizig bezárólag köztük rokonságai kötelék van s mégis megesket- tetik magukat dispensatio nélkül, kiközösítéssel súj tatnak s csupán vezeklés (nélkül) után kapnak absolutiót, de ezt is ritkán remélhetik »si quis intra gradus prohibitos scienter . 6 ■ Dig. XXII, II. 8. Hittudományi Folyóirat. 1897.
