Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
78 lilKÓ DEZSŐ származó házasságot méltán bontotta fel a pontifex és prae- tor beleegyezés hiányában. De a pater familias hatalma idő- vei megszorítást szenvedett s utóbb majdnem semmivé lett. Az egyház azonban óvatosságból felállította tételét. S erre szüksége volt, van és lesz. Kényszerházasság az oka a tár- sadalmi bajok legtöbbjének. De az egyház sem vesz minden félelmet akadálynak, csupán az erős, folytonos, igazságtalan és közvetlen a házasságkötés végett kierőszakolt félelem esetében választja szét a házasfeleket. A római jog a con- , sensus hiányát külön veszi házassági akadálynak s azt tér- jedelmesen határozza meg; a kér. házassági jog ellenben tulaj donképeni akadály gyanánt nem említi fel. Pedig úgy a római mint a kér. jog értelmében kötött házasság alapja a consensus. Oka, az hogy a kei׳, jog. tacite, hallgatagon minden akadálynál feltételezi a consensus hiányát s másod- szór a consensus nélküli házasságot eo ipso érvénytelennek ideclarálja. De máskülönben is felesleges volna azt külön akadálynak venni, hiszen maga a pactum morale, az erkölcsi szerződés lényege a consensus s a szentség, a házasság szent sége is erre van alapítva. A feltétel hiánya. Szoros értelemben véve, a feltétel sem szerepel a római jogban külön akadály gyanánt, hanem a római felfogás értelmében úgy az eljegyzésnek, mint a házas- ságkötésnek elmaradliatlan kelléke. Miután azonban a kér. jog az eljegyzésnél feltételt tulajdonképen egyet köt ki. tudniillik a leendő házasságkötést, erre a házasságkötésre enged feltételt kötni, a minek teljesülésétől vagy nem telje- sülösétől teszi függővé a házasság érvényességét. De vannak oly feltételek, melyek kikötése a házasság lényegét rontaná le, melyek »contra triabona matrimonii«-ra vonatkoznak, bonum prolis, bonum fidei conjugalis és bonum sacramenti. Továbbá minden olyan feltétel, mely ellentmondást tártál- máz a házasság lényegével szentségével szemben. Tagadba.• tatlan, hogy a római jog is üldözte a magzathajtást■, de egészen más szempontból. Gtt a gyermeket mint leendő • állampolgárt, leendő honvédőt nézték, de a kér. jog a pro- .lesben a halhatatlan lelkű embert tekinti. A római jog az
