Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
A KERESZTÉNY HÁZASSÁGI JOG ALAPJA A RÓMAI JOGBAN. 71 den tekintélyét elvesztette.1 Az egész rendi különbségből származó házassági akadályt eltörölte Justinián, hogy Theodo- rával egybekelhessen.2 Becstelenség a római jogban infamia. Az infamia alatt a becsület elvesztését értették s mint házassági akadály alatt ama becstelen bűntényeket, melyek a házasságkötéstől egy s más embert visszatartanak. így infamis a kerítőnővel, kéjnővel való házasságkötés; tilos elvenni a házasságtörő nőt. Ellenben a becstelen férfiúhoz nőül menni nem véte- tett becstelenségnek. Justinián azonban az infamiából szár- mazó házassági akadályt megszüntette.3 Tiszti viszony gyámleány iránt. E házassági akadályt M. Antonius állította fel azért, hogy a gyámság vagy gond- nokság ne képezzen kizsákmányolásra alkalmat. A gyám ugyanis elbolondítás, házassági Ígéret s más efféle módon könnyen elcsábíthatta volna a gyámoltat s így kimenekül- hetett volna a számadás terhe alól. Továbbá . a gyámság egyúttal lelki rokonság is volt, mert a gyám az édesapa helyettesítője, a leány védője is volt. Ezért, mint Callistra- tus állítja, a senatus M. Aurelius és Commodus alatt a v. é. u. 930-ban azért állítá fel e tilalmat, hogy a gyámleány számadásra vonhassa a tutort.4 Ennek a tilalomnak az lett a kifolyása, hogy számtalan sok u. n. ficta causa keletkezett, mely szerint kikerülhessék a gyámságot.5 A gyámleányt sem a gyám,® sem védence7 nem jegyez- hette el, sem fia, sem semmi néven nevezendő örököse. Azt azonban megengedte a törvény, hogy a gyám fiú elvegye a gyám leányát, elvehette a gyám is, ha az apa még életében eljegyezte vele. Elvehette végre a gyám. ha a leány nagykorú lett és beszámolt s ha eltelt egy év, mely alatt a gyám ’ Dig. XXIII. II. 47. a Cod. V. IV. 23. §. 1. 3 Cod. V. IV. 23. * Dig. XXIII. II. §. 1.י Dig. XXVII. I. 1—46 fragm. ׳־ Dig. XXTII. II. 60. §. 5. §. ! י Dig. XXIII. II. 60.
