Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban

A KERESZTÉNY HÁZASSÁGI JOG ALAPJA A RÓMAI JOGBAN.

69

hez, s a törvény hasonlót még nagyobb jogkörrel akarna vindicalni magának s kizárni egész osztályt a jogkörből? .Azért azonban soha sem vettek jó néven a patríciusok. 11a a leány »e patribus empsisset«.

Mig a rendkülönbség fennállott, a cívisnek a pere- grinussal nem volt connubiuma s ha a házasság megtörtént, nem estek erkölcsi censura alá ugyan, de a peregrinus a civitast nem kapta meg. Annál kevésbbé volt szabad, mint fentebb említem rabszolgához menni nőül s az olyan nő, ki ezt tette, capitis deminutio maximával sújtatva rab- szolganővó lett.1 A rabszolgák házasságát nem nézték matrimoniumnak, hanem csak contuberniumnak.2 De azért . szívesen vették a rabszolgák házasságát főleg gazdászati szempontból, sőt az olyan rabnőt, aki több fiúgyermeket tudott szülni gazdájának, nem ritkán szabadon is bocsátották.3 Említem, hogy a gazdaságra nézve volt hasznos, mert a földet rabszolga művelte, a famulusok rabszolgák voltak; de azért egészségtelen vidékeken, pl. ahol a malaria ural- kodott, nem alkalmaztak rabszolgát a munkához.

Nem csupán a rabszolga, a ki tulaj donképen ember- számba sem jött, hanem a libertinus sem köthetett érvényes ■és törvényes házasságot, connubiuma ennek sem volt. Ha azonban a tulajdonos a rabszolgát akár szóval akár hallgatag beleegyezéssel szabadnak nyilvánítja, hogy az házasságot köthessen, a jog megengedte, mert valóban szabadnak veszi az olyant, akit csupán annak színleltek.4 Azonban a családfő összekelhetett rabszolga nővel, kivéve, ha a férfi senator volt.5 A házasságról azt tartották, hogy az emeli a férfiú méltó- ságát■.6 Ezért ha valaki rabszolgáját felszabadította s ígj' .akart házasságot kötni, ezt megengedték. Ámde a libertina máshoz nem mehetett férjhez, mint csupán a patronusához,

׳ Dig. XYI. II. 27.

־ Paul. R. S. XIX. § U

” Cod. Theod. III. 14.

‘ Xov. XXII. c. 12.

״ Cod. VII. 23.

« Dig. XVIII. I. GO.