Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
% Tanítál minket: hogy a hit hatalma Majdan ״kibékit egyént s államot“ S szelíd fényével átkarolva mindent Majd minden szivet boldogítni fog . . . Tanítál minket: as egyház jogára And örök, hatalma isteni, Mit földi kézzel, földi hatalomnak Nem, nem lehet soha megdönteni . . . Oh ! boldog az — bár köztünk olyan rilka — Ki napjait nem éli hasztalan, Kinek nevét az elmúlásnak árja Mélyébe nem ragadja nyomtalan; l)e év az évnek adja át örökre Megőrizésre mint dicsőt, nagyot, Hirdetve mindig, ércnél fényesebben, Amiért küzdött, amit alkotott. Ezek közölt állsz Te\ is dicső Főpap, Kiről ma lantom húrja dalt zeneg, Ősz bíborosa egyházunk- s hazánknak, A tudomány megőrzi nagy Neved; Történetének lapjaira Írva Emléke, fénye, mindig ott ragyog, Nem törli azt le az idők múlása, Nem a sajongva zúgó századok!
