Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
66 BÍRÓ DEZSŐ ságot.1 Ép úgy tiltották rabszolgák és libertinusok között is,' nem azért, mintha ezekre valami nagy gondot viseltek volna, hanem »hoc ius moribus non legibus introductum est«2 vagyis a természet törvényének engedelmeskedtek s a szokás jóval előbb tiltotta mint a tételes törvények. Megengedték s jó néven vették, ha a család, távolabbi tagjai léptek házasságra, mert a távoli rokonokat ilyen for- mán közeli rokonokká tenni szerették. Tilos volt a házasság a rokonok között fel és lemenő ágon.3 Testvérek között kötni házasságot mindenkorra tiltva volt, úgyszintén a házasságon kívül nemzett leányt nem vehette el az apa, sem a törvény- télén fiú a törvényes leányt, mert a »turbatio sanguinis, esete itt is fennállt. Tilos volt a házasság oly személyek közt, kiket a »respectus parentelae« megilletett, hasonlóképen házassági akadály forgott fenn, 11a valaki nővére unokájának leányát akarta volna elvenni.4 Az unokatestvérek házassága a II. Pún háborúk ideje- ben jött divatba.5 A keresztény császárok eleinte ellenezték, később megengedték az unokatestvérek közti házasságot. Ha olyan özvegy férfi venne el olyan özvegy nőt, akik mindketten gyermekekkel birnak, e gyermekek közt a házas- ság meg volt engedve, mivel jelen esetben a turbatio sangui- nis nem képez akadályt, sem természetes fokozott sógorság viszonyából származó nehézség nincs. Tiltotta a római jog a közeli rokonok házasságkötését és kívánta a lehetőleg idegen családokkal való összeháza- sodást, mert ez által az egymástól separált családok szoros összeköttetésbe jöttek egymással, de tiltotta azért is, mert a közelrokonok házasságából degeneratio származik a legtöbb esetben, hülye, vak, sánta s másfajta nyomorék gyermek, ezek pedig az államnak semmi hasznot sem hozhatnának, a familiára pedig szégyent, ha az atya az ily gyermeket kitette. י Dig. XVIII. ír. 97. §. 2. » Dig. XXII. II. 8. » Dig. XXIII. II. 53. 68. < Dig. XXIII. II. 14. §. 2. 5 Inst. I. 10. §. 2.
