Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról
732 KÖRÖSI KyriRFi. tiltotta soha a kedélyességet. S nem jobb-e, ha ott, ahol elérhető, a pap ád irányt és útmutatást a szórakozásnak és mulatságnak? Legalább helyes mederbe tereli a mulatsá- gokat és a mulatozókat. Egy erényei miatt becsült pap jelenlétét mindig szívesen fogadják s megtiszteltetés gya- nánt veszik. Ahol nem javíthat, ahova üdvösen be nem folyhat — oda úgy sem fog menni egy korrekt szellemű, pap. De hogy kivonja magát mindenünnen és mindenből, az sérti a mai világszellemet. S utoljára is a világ folyása tovább halad. S ha a megengedett határokon belül nem tartunk vele, folytatni fogja útját nélkülünk; s akkor tér- mészetesen ellenünk. Végtére a papság saját személyes ügyeinek sem hasz- nál vele, ha teljesen elvonni. Gyűlöletessé, legalább is ellen- szenvessé válik az emberek előtt. A világ, bizony, nem szereti a kivált kasztokat. És mert nem szeretik, nem fog- nak hinni sem neki. Erényességében annál inkább kétel- kedni fognak. A zárkózott ember, a világnak kellő közepén, mindenkinek gyanús. S hogy fog a papság világoskodni az emberek előtt ? Luceat lux vestra coram hominibus, nt videant opera vestra bona et glorificent Patrem vestrum, <|U1 in coelis est. De ismerjék csak meg s tanulják megbe- csülni őt: mi mindent nem tehet! Azt tartom, a papnak részt kell vennie az élet zűr- zavarában, bele kell mennie a társadalomba s okos körül- tekintéssel javítólag hatni mindenütt. Az tehát a másik hibája papnevelésünknek, hogy remetéket ád és nem a világban működő papokat. Nem a társadalomnak nevel. A harmadik hiba, hogy csak közönséges szárnyaláséi lelkeket nevelünk. Pedig ma ép úgy. mint azelőtt, erény- hősök kellenek a papságba. A laikus hívőnél sem elég, ha csupán annyira igye- kezik, hogy épen elkerülje a bűnt. Erényes legyen és edzett, hogy tudjon szembeszállni s sikerrel harcolni a bűnnel. Megelégedhetünk-e a papságnál a közönséges hívő lelküle- tével? Semmiképen sem. És hogyha meg kell elégednünk,
